A hétlépéses elemzés utolsó szakasza a rajz esszenciájának kiemelése. Célunk az összes eddigi ismeret integrálásával a rajz valódi pszichológiai jelentésének felismerése.

A rajz esszenciája elemzési modellünkben a rajz legfontosabb pszichológiai tartalma, amely röviden és tömören megfogalmazható. Az esszencia fogalmához a rajz információtartalmának számítógépes elemzése vezetett el, amelyben kimutattuk, hogy a rajzban lévő összes információ 80%-át az itemek 20%-a hordozza, azaz a rajz pszichológiai lényegét néhány, kiemelten fontos rajzi jelenség alapján már megfogalmazhatjuk. A rajzban lévő többi rajzi jelzés csupán megismétli és árnyalja az alapvető fontosságú rajzi jegyek pszichológiai mondanivalóját. Ahhoz azonban, hogy a rajz esszenciájához eljussunk, fel kell ismerni a valóban lényeges rajzi jelenségeket, és az értelmezés során el kell jutni a rajz alapos megértéséhez. Ezt a folyamatot írja le és könnyíti meg didaktikus tagolásával a hétlépéses mintázatelemzési módszer.

A rajzok legalapvetőbb „lényegét” tehát akár egyetlen rövid mondatban is összefoglalhatjuk. Amint utaltunk rá, ez nem azt jelenti, hogy a projektív rajzok csupán egyetlen mondatnyi információt tartalmaznak; az esszencia azonban, miként egy jó könyvcím, tömören megfogalmazható (661. ábra).

A pszichológiai esszencia azonban nem cserélhető fel a kép címével. Az esszencia mélyebb belső tartalmakat fejez ki a címnél, sűrített formában. Betűkkel leírva esetlenül is hangozhat, szemben a címmel, amely a mélység és sűrítés helyett néha csak frappáns és csattanós [...]

Az esszencia egyetlen mondatát általában csak az elemzés végén, az előző hat lépés végigjárása után lehet megfogalmazni (ami persze gyakorlattal lerövidíthető). A benne rejlő információ ugyanis magába sűríti az intuitív megérzéseket, az egészleges jellemzőket, a tesztviselkedést, a folyamatelemzést, és a formai−tartalmi jegyek itemanalízissel feltárt adatait.

A rajz megértésének sikerességét mutatja, hogy képes−e a vizsgálatvezető a lényeg tömör és egyértelmű összegzésére. Tekintsük ezt a feladatot próbának − és ha bizonytalanok vagyunk, hogyan szól az egyetlen mondat, foglalkozzunk tovább a rajzzal.

 mit nevezünk a rajz esszenciájának?

661. ábra

Amikor a gyakorlott klinikus ránéz a projektív rajzra, nyomban kialakul benne egy többé-kevésbé körvonalazott benyomás a rajz jelentéséről. Ez a benyomás automatikus folyamatok eredményeképpen jön létre, amelyek csak részlegesen tudatosíthatók. Ezekből az automatikus folyamatokból tevődik össze a megértési folyamat, amelyben az eleinte bizonytalan, nehezen megfogalmazható benyomások fokozatosan bizonyossággá válnak.

Mi történik abban az introspekcióval nehezen feltárható szakaszban, amikor a még bizonytalan benyomások véleménnyé formálódnak? A kérdésre igen nehéz válaszolni, pedig sokat nyerhetnénk vele, hiszen a hétlépéses elemzés legkritikusabb szakaszáról van szó. A projektív rajzvizsgálati szemináriumokon is joggal merül fel a kérdés: ha már elemeztem intuitívan, egészlegesen, formailag és tartalmilag a rajzot, akkor mit kezdjek vele? Hogyan rakjam össze mindezeket az információkat, hogyan szintetizáljam őket? Hogyan kell kiemelni a rajz lényegét?

Kutatásaink során megpróbáltunk választ találni erre a kérdésre. Az introspekciós módszer korlátai miatt ehhez az objektívebb modellezési módszert választottuk.

Általános értelemben a modell lényege, hogy előállítja a keresett jelenséget, de nem pontosan ugyanazon az úton, ahogyan az a valóságban történik. Ha sikerül jól működő modellt építeni, akkor visszafelé következtetve sokat lehet tanulni belőle. A modell működési elveit tanulmányozva meg lehet fogalmazni olyan gondolkodási stratégiát, elemzési módszert, amely utána „a fejünkben” is használható lesz.

A modell előnye, hogy kísérletezni lehet vele. Kitalálhatunk különböző működési módokat, elemzési stratégiákat, ismeretreprezentációs és következtetési módszereket, és megvizsgálhatjuk, milyen eredményre vezetnek. Ha nem a kívánt eredményt kapjuk meg, tovább kísérletezhetünk. Ezt a kísérletező munkát végeztük el 1999-től folytatott, a mesterséges intelligencia pszichodiagnosztikai alkalmazásával kapcsolatos kutatásaink során. A végeredmény az a modell lett, amely az ESPD szakértői rendszer alapját képezi, és amelynek tanulságaira épül ez a könyv is.

A tanulságokat a legjobban úgy lehet megérteni, ha a modell működését is bemutatjuk. A technikai, megvalósítási részleteket azonban elhagyjuk, és csak a modell működésének általános elvével foglalkozunk. Ha mégis eltévedne az olvasó az absztrakció útvesztőjében, lapozzon a 666. ábrához, amely minden modellezési párhuzam elhagyásával, csak a konkrét gondolkodási lépéseket sorolja fel.

A megértés folyamatát az introspekció (amint említettük) nem világíthatja meg, annyit mégis érzünk vagy tudunk önmagunkról, hogy a megértés folyamata nem lépésről lépésre következik be, mint valamilyen logikai feladat megoldása. Önmagunkról alkotott intuitív tudásunknak jobban megfelel az az elképzelés, hogy inkább a gondolatok hirtelen újraszerveződéséről lehet szó, amelyben a percepciót (ahogyan látjuk a rajzot) beleillesztjük a már meglévő ismeretek közé, mintha a „kulcshoz” (percepció) egyszercsak találnánk egy „zárat” (megértés), amibe éppen beleillik. Még ha nem is tökéletes az illeszkedés, valahonnan mégis tudjuk, hogy a megfelelő „zárral” van-e dolgunk.

A megértés folyamatának modellezéséhez a fentiek értelmében reprezentálnunk kell (1) a percepciót, azaz a rajzról alkotott aktuális benyomásokat, (2) meglévő ismereteinket, valamint lehetővé kell tennünk (3) benyomásaink újraszerveződését.

A percepciót azzal modellezhetjük, hogy kiválasztjuk a lehetséges rajzi jelenségek készletéből azt a néhányat, amelyet az aktuálisan vizsgált rajzban észlelünk. A klinikai gyakorlatban ez azt jelenti, hogy előzetes tudásunk, gyakorlatunk alapján azonosítjuk és felsoroljuk a rajz meghatározó tulajdonságait (nagyméretű, erős nyomatékkal készült, meleg érzelmi-hangulati tónusú stb.). A pszichodiagnosztikai szempontból lényeges tulajdonságok gyűjteményét a 6. melléklet tartalmazza.

Az általunk felállított modellben, amely a szakértői rendszer alapját képezi, a rajzi jelenségek azonosítása a 662. ábrán bemutatott módon történik (lásd még a 467. ábrát).

662. ábra

A percepció modellezése: a rajzi jelenségek azonosítása a szakértői rendszerben

A rajzok értelmezése a modellben a rajz meghatározó tulajdonságainak kikeresésével kezdődik. Ezeket a tulajdonságokat értelmezzük más ismeretek fényében. A szakértői ismereteket a program szemantikus hálók (dendogramok) formájában tárolja, melyek csomópontjai a diagnosztikus fogalmak, a kapcsolatokat pedig egy ún. bizonyossági faktor (cf) értéke modellezi. Az ismeretelemek újraszerveződése olyan heurisztikákkal történik, amelyek a csomópontok közti kapcsolatok „átjárhatóságát” változtatják meg.

A jelentés három, egymásra épülő, fokozódó komplexitású értelmezési szinten jön létre: az itemkonfigurációk, a jelentéskonfigurációk, majd a heurisztikus következtetések szintjén (lásd alább).

Mit nevezünk konfigurációnak? A következő fejezetben bemutatjuk az általunk használt konfiguráció-fogalmat és a konfiguráció-elemzés két alapszabályát.

A konfigurációt[1] (663. ábra) egy pszichológiai jelentéshez hozzárendelt változómintázatként definiáltuk, amely bizonyossági tényezővel (certainty factor) rendelkezik. A konfiguráció három összetevőt tartalmaz: (1) egy pszichológiai fogalmat (értelmezést, például személyiségvonást), (2) egy bizonyossági tényezőt, amely a pszichológiai fogalmat jellemzi, és (3) egy tulajdonságlistát.

(1) A pszichológiai fogalom képezi az itemkonfiguráció pszichológiai jelentését. Ezek a jelentések a projektív rajzvizsgálatban használt diagnosztikus fogalmak, melyeket vizsgálataink során kiegészítettünk, pontosítottunk és néhány régies terminust mai fogalmakra írtunk át. Olyan fogalmak tartoznak ide, mint például a függőség, a szorongás, a depressziós állapot.

(2) A bizonyossági tényező nagysága a pszichológiai fogalom igazságtartalmát mutatja meg. Számértéke 0 és 100 közti lehet, jelentése hasonlít a százalékhoz, de más matematikai képlettel számoljuk ki (két bizonyossági tényező összege például nem lineárisan növekszik). Ez a szám annak függvényében változik meg, hogy az adott rajz hány elemet tartalmaz a rajzi jelenségeknek az adott konfigurációban szereplő, limitált számú listájából, valamint annak függvényében is, hogy a konfiguráció milyen rajzi, anamnesztikus és tesztviselkedéses kontextusban található. A bizonyossági faktor fejezi ki tehát az értelmezés erejét, másképpen fogalmazva annak valószínűségét, hogy az értelmezés igaz.

(3) A tulajdonságlista rajzi jelenségek felsorolása, csoportja. Ez képezi a konfiguráció „látható”, azaz megfigyelhető részét, amelyből a „nem látható” részre, a pszichológiai jelentésre következtetünk. A rajzi jelenségek nemcsak grafikus változókat tartalmaznak, hanem mindazt, amiről az 1−6. fejezetben írtunk: a vizsgált személy alapvető háttéradatait, a betegségtörténet releváns elemeit, a rajzolás folyamatának jellemzőit, a rajzoló saját rajzára vonatkozó értékelését, gondolatait és érzéseit, a rajz egészleges jellemzőit, valamint formai−szerkezeti, tartalmi és stilisztikai sajátosságait.

  mit nevezünk konfigurációnak?

663. ábra

A konfiguráció jellemzője, hogy csakis akkor „lép működésbe”, azaz növeli meg kezdeti bizonyossági tényezőjét, ha egyszerre jelenik meg legalább három item a jelentéshez rendelt változómintázatból. Általános szabály, hogy minél több item észlelhető egy adott konfigurációban, annál nagyobb lesz a mintázat jelentésének bizonyossági faktora.

A konfiguráció másik fontos működési jellemzője, hogy az egyes itemek (rajzi jelenségek) pszichológiai jelentése attól a környezettől függ, amelyben előfordulnak. Nem rendelünk tehát állandó (signes fixes) értelmezést egyetlen rajzi jegyhez sem; helyette a konfiguráció pszichológiai környezetét vizsgáljuk meg.

A fenti működési kritériumok elvezetnek a konfigurációelemzés két alapszabályához (Vass, 2004a,b, 2005a,b):

(1) A konfigurációelemzés első alapszabálya szerint ugyanazok a rajzi itemek különböző itemkonfigurációkban eltérő pszichológiai jelentéseket fejeznek ki. Ez ahhoz hasonlít, ahogyan a mondat szavai is eltérő jelentést hordozhatnak a mondattól függően.

(2) A konfigurációelemzés második alapszabálya szerint egy adott itemkonfiguráció pszichológiai jelentése függ az összes többi jelen lévő itemkonfigurációtól is. Visszatérve a nyelvi párhuzamhoz: nemcsak a szavak, de a mondat jelentése is függ a szövegkörnyezettől, a többi mondattól és a szöveg jelentésének egészétől (664. ábra).

  Mi a konfigurációelemzés két alapszabálya?

664. ábra

[...] Hogyan találjuk meg a rajz lényegét?

666. ábra

A konfigurációk mellett értelmezhetünk speciális rajzi skálákat is, mint például Koppitz (1968) fejlődési és emocionális indikátorai, vagy Mitchell és munkatársainak (1993) a kognitív hanyatlást és organikus érintettséget mérő skálája. Ezekkel a skálákkal máshol foglalkozunk (Vass, 2005e).

 [...]

*Szemelvény, a teljes szöveg megtalálható: Vass, Z. (2006). A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai. Budapest: Flaccus.