Hogyan elemezzünk rajzokat írásban?

A szemináiumokon benyújtott esettanulmány célja annak bemutatása, hogy a hallgató a rajzelemzést (a félév során elsajátított elméleti ismeretek és gyakorlati készségek alapján) képes önállóan alkalmazni, részismereteket integrálni és egy projektív pszichodiagnosztikai elemzést elkészíteni. Gondos, lelkiismeretes munkát várok, amely tanúsítja, hogy a hallgató képes eljutni a rajzvizsgálat alkalmazásával a vizsgált (beteg és egészséges) személyek elvárható szintű megértéséhez. Ha a vizsgálatvezető szükségét érzi, a vizsgált személyekkel több alkalommal is beszélhet, valamint más teszteket is felvehet, és ezeket beépítheti a dolgozatba (a tesztek sorrendjére vigyázni kell, rajzvizsgálatot például nem szabad Rorschach előtt felvenni, sem pedig kérdőívet a rajzok előtt). A dolgozat klinikai pszichológiai orientációjú, összehasonlító rajzvizsgálat, amelyben az alábbiakban részletezett formai és tartalmi kritériumoknak hiánytalanul eleget kell tenni.

1. A vizsgált személyek kiválasztása

Az esettanulmányhoz a szemináriumon megbeszélt rajzvizsgálati módszert kell alkalmazni. Ez a klasszikus rajzvizsgálati eljárásokkal foglalkozó alapkurzuson a ház-, fa-, állat-, ember- és szabadrajz, a színekkel foglalkozón valamelyik színteszt stb (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért mindenütt az öt alapvető rajztémára hivatkozom majd). A vizsgált személyek felnőttek (vagy serdülők) legyenek.

(1) Az egyik vizsgált (v.sz.) személy valamilyen mentális vagy viselkedészavarban szenvedő, valamely intézményben hivatalosan diagnosztizált beteg (neurotikus, pszichotikus vagy organikus),

(2) a másik vizsgált személy a beteggel azonos nemű és hasonló életkorú, a fontos moderátorváltozók (nem, hozzávetőleges életkor, végzettség szintje, kezesség) tekintetében a beteggel megegyező, egészséges felnőtt, akit sohasem kezeltek pszichés problémával, és jelenleg sincsenek pszichés tünetei. Nem lehet rokon, közeli ismerős, pszichológus, pszichiáter vagy pszichológushallgató. Az egészséges kontrollszeméllyel különösen fontos a részletes (!) anamnézis. Visszatérő probléma a felületes interjú.

A "Különleges rajzvizsgálati módszerek" c. kurzus hallgatói esetében nem elegendő egyetlen teszt felvétele, hanem legalább három tesztet kell mindkét személlyel felvenni és elemezni.

2. Módszer

(a) Részletes anamnézis és (lehetőleg előzetes) megbeszélés a beteg kezelőorvosával,

(b) tesztek (pl. ház-, fa-, állat-, ember- és szabadrajz felvétele) a szemináriumon részletesen megbeszélt módon (pl. A5-ös méretű, jó minőségű, fehér gépírólapra),

(c) szóbeli utóteszt a szemináriumon megbeszélt projektív kérdések alapján.

(d) Az egészséges személy részletes explorációja, majd a rajzteszt és a projektív kérdések felvétele ugyanúgy, ahogyan a betegnél történt. A dolgozatban az egészséges rajzokat is részletesen kell elemezni.

A vizsgálathoz az adott intézmény (kórház, klinika, ideggondozó) illetékesének hozzájárulása és a beteg önkéntes beleegyezése szükséges. A szükségképpen előálló kvázi-terápiás helyzetben a hallgató legyen nagyon kedves és megértő, figyelembe véve a beteg aktuális állapotát és speciális szimptomatikáját, elkerülve mindenféle ártalmat, melyet magával a vizsgálattal, személyes viselkedésével vagy az esetleges visszajelzéssel okozhat. A megfelelő raport egyúttal a rajzokban is gazdagabb projekciós anyaghoz vezet. A vizsgálat során a vizsgálatvezető tudomására jutott adatok a Pszichológusok Szakmai Etikai Kódexének vonatkozó részei szerint a titoktartási kötelezettség alá esnek, amelyről a beteget is tudnia kell. A hallgató kötelessége a beteg tiszteletben tartása és védelme. A vizsgálat befejeztével köszönjük meg a betegnek, hogy segített nekünk (a betegek örülni szoktak, hogy ők is tudnak valakinek segítséget nyújtani).

Az esettanulmány megírásához azokat a grafikus és viselkedéses elemzési szempontokat kell használni, amelyeket a szemináriumon is megbeszéltünk. A szempontlista letölthető innen: http://www.zoltanvass.hu/szempontok.zip.

3. Felépítés

Az esettanulmánynak tömören, ám hiánytalanul tartalmaznia kell a következő részeket (I-XII.):

q       I. KIVONAT (ABSZTRAKT). Ezt a részt kell utoljára megírni, de a dolgozat legelején kell szerepelnie. Terjedelme: max. 200 szó. Tartalma: a dolgozat legfontosabb konklúzióinak összefoglalása, beleértve a diagnózist, a rajzi fenomenológia kiugróan fontos elemeit és a vizsgálatvezető által biztosnak vélt értelmezéseket.

q       II. A VIZSGÁLT SZEMÉLY ALAPVETŐ ADATAI. Nem, életkor, kezesség, pontos diagnózis a DSM-IV vagy a BNO-10 szerint. A diagnózisnál le kell írni a betegség kódját és meg kell jelölni a pontos altípust is (nem elég pl. annyi, hogy szkizofréniás beteg, hanem paranoid szkizofrénia, BNO-10: F20.0). Mi indokolja a diagnózist (domináns tünetek és anamnesztikus adatok)? Mióta tart a betegség? Milyen állapotban van a beteg a vizsgálat idején (pl. akut, krónikus, schub, hallucinál, dezorientált, éppen most távozik a kórházból gyógyultan, éppen most vitték be és az orvosra vár, gyógyszerek hatása alatt áll)? Iskolázottság (végzettség, ill. az elvégzett osztályok száma). Foglalkozott-e valaha rajzolással vagy képzőművészettel?

q       III. RÉSZLETES ANAMNÉZIS. Alapelv, hogy csak olyan adatok szerepeljenek, amelyek valóban információt hordoznak a betegről.

o        (a) A kontaktus létrejötte. Hogyan került kapcsolatba a vizsgálatvezető a vizsgált személyekkel (beleértve az egészséges kontrollt is)? Ha valamiért fontos a v.v. számára a beteg, miért? Kire emlékezteti a v.v.-t a beteg?

o        (b) Az aktuális tüneti kép leírása (ezt nemcsak a betegtől, hanem pszichológusától, kezelőorvosától is meg kell kérdezni). Mit tapasztalt a v.v. a betegen az exploráció közben, megjelentek-e tünetek? Melyek a beteg által elmondott panaszok? Mióta állnak fenn? Milyen körülmények között jelennek meg? Hogyan kezelték? Hogyan reagált a környezete? Milyen hátrányokat okoz?

o        (c) A páciens szimptomatológiája hosszmetszeti képben, az élettörténeti adatok tükrében. Hányadik gyerek, korai emlékek, milyennek élte meg szüleit, tágabb családját, a testvéreivel való viszonyt. Személyiségfejlődés fontosabb állomásai, jelentős események, partnerkapcsolatok, iskola, képzés, társaságba való beilleszkedés, munkahelyek. Mit tart élete legfontosabb eseményének? Jelenlegi élethelyzet leírása, esetleges helyzetigazoló életkörülmények, partner, önjellemzés, erős és gyenge oldalai. Elvárásai: munkahelyen, parnertől, életkörülményektől, mivel elégedett, min változtatna, próbálta-e már elérni a változtatásokat. Három kívánság-teszt. A tünetek élettörténeti előzményei, az összefüggések feltárása, miért az adott időszakban jelentek meg? Minek tulajdonítja a v.sz. a betegséget?

o        (d) Kérdezzük meg a betegtől, hogyan jellemezné magát, ha csak egyetlen mondatot mondhatna. A mondatot szó szerint idézzük (vö. a dolgozat IX. részével).

q       IV. AKTUÁLGENEZIS. Milyen körülmények között történt a rajzvizsgálat? Hogyan fogadták a v.v.-t az intézményben? Fizikai környezet; raport jellemzése; időkeret; hány alkalommal találkozott a v.v. és a beteg; voltak-e a vizsgált személy vagy a v.v. számára zavaró tényezők? A páciens pontos megfigyelése. Az impressziók részletes leírása, amelyeket a páciens kelt megjelenésével, kommunikációjával, manővereivel (beszéd, preferált és elkerült beszédtémák, kézfogás, alak, arcvonások, testtartás, öltözködés, mimika, mozdulatok; visszafogott, tapadó, gyanakvó, felszínesen együttműködő, viccelődő viselkedés stb.). Milyen reakciót (késztetést, érzelmi választ, viszontáttételt) vált ki a beteg a v.v.-ből? Az alfejezetnek a következő változócsoportok részletes elemzését feltétlenül tartalmaznia kell: verbális viselkedés, expresszív viselkedés (a beszéd nemverbális jellemzői, testtartás, gesztus, mimika, jellegzetes mozdulatok), tesztviselkedés (a rajzvizsgálatra specifikusan), pszichomotorika, rajzolási idő, latencia, szukcesszió.

q       V. FENOMENOLÓGIAI LEÍRÁS. Ez a rész tárgyilagosan (pl. „fekvő alak, nagy méret”) és tömören leírja a rajzot, kerülve az értékelő jelzők (pl. „szomorú arckifejezés”) használatát. Figyelem: ez a rész NEM TARTALMAZHAT ÉRTELMEZÉST.

q       VI. Az öt rajz egybevont INTUITÍV ELEMZÉSE, kiemelve a KÖZÖS ELEMEKET (átfogó expresszív sajátosságokat és stilisztikus jegyeket) a szemináriumon részletesen megbeszélt módon. Ebben a részben szerepelnek a v.v. szubjektív-intuitív benyomásai, valamint a motorikus empátia, a kinesztetikus empátia, a vizualizációs módszer, a spontán figyelmi fókusz, az egymondatos összefoglalás alkalmazásával nyert intuitív értelmezések. Ne szerepeljenek túlzottan specifikus rajzi vagy személyiségjegyek!

q    VII. Az öt rajz EGYENKÉNTI, GLOBÁLIS elemzése, a szemináriumon részletesen megbeszélt módon (személyiségszintek, érzelmi-hangulati tónus, a részek integrációja, harmónia-diszharmónia). Ebben a részben sem szerepelhetnek specifikus jegyek.

q       VIII. A feltűnő, szokatlan, kiugró grafikus jegyek mintázatainak RÉSZLETES ELEMZÉSE, rajzonként külön-külön, beleértve a formai és a tartalmi jegyeken kívül a szóbeli utóteszt és a projektív kérdések adatait is. Ebben az alfejezetben kell a legjobban vigyázni a mechanisztikus értelmezésekre, elkerülve az indokolatlanul általánosító, a betegre nem illő, ad hoc értelmezéseket. Vegyük észre a szakmai válaszokat is (ha vannak), és értelmezzük őket! Minden rajznál emeljük ki azt a néhány itemkonfigurációt, amelybe a leginkább bele tudjuk sűríteni a rajz „eszenciáját”, és adjuk meg azt értelmezést, amelyet az adott betegnél jellemzőnek találtunk: pl. diszharmonikus összbenyomás - spazmodikus, diszritmiás mozgás - fluktuáló nyomaték - sötét, kusza satírozás - kiáltó száj ábrázolása: impulzivitás, hangulati labilitás, fokozott belső feszültség.

q       IX. ÖSSZEGZÉS, az öt rajz szintézise, integrálva az intuitív-globális-aktuálgenetikus-grafikus változókat az anamnesztikus adatokkal, valamint a szóbeli utótesztből és a projektív kérdésekből nyert ismeretekkel. Hogyan függ összes a tüneti kép és a rajzi fenomenológia? Mindent összevetve, milyen embernek ismerte meg a v.v. a beteget rajzai alapján? Melyek a legfontosabb, legjellemzőbb motívumok (visszatérő témák, makrotémák, tematikus diszpozíciók)? Egyetlen mondatba sűrítve, mit mondana a v.v. a betegről? Hogyan viszonyul ez ahhoz a mondathoz, amit a beteg mondott magáról?

q      X. A beteg rajzának ÖSSZEHASONLÍTÁSA az egészséges kontrollszemély rajzaival (kerülve a „k.sz.” megjelölés használatát). Ez a rész ugyanazokat az elemzési lépéseket tartalmazza, mint a beteg rajzainak elemzése. A munkából egyértelműen ki kell derülnie, hogy a v.v. eljutott a rajzok segítségével a kontrollszemély megértéséhez. Az elemzés ne legyen ad hoc, önkényes „tenyérjóslás”, hanem állításainkat alá kell támasztani explorációs, heteroanamnesztikus vagy tesztviselkedéses adatokkal. Ha a v.v. szükségét érzi, a kontrollszeméllyel más tesztet is felvehet, és ezt felhasználhatja az elemzéshez. Ha más tesztek eredményei is rendelkezésre állnak, akkor az elemzésben utalni kell rájuk. Ebben a fejezetben szerepel az egészséges személy rajzainak rendszerszempontú elemzése (Sehringer) is. LEGGYAKORIBB PROBLÉMÁK: (1) hiányos anamnézis (a hallgató nem tudja mivel alátámasztani a rajzi értelmezéseket), (2) ismerős k.sz. (a hallgatót akadályozza a személyes ismeretség, nem szeretne mélyebb értelmezésekbe bocsátkozni vagy nem tud tárgyilagos maradni), (3) összecsapott, hiányos munka (a beteg elemzése azt az illúziót kelti, hogy „már eleget írtam”). A fejezet alaposságában, terjedelmében, feldolgozási nívójában legyen összevethető a beteg elemzésével.

q       XI. AZ ESETTANULMÁNY TANULSÁGAI. Ebben a részben szubjektív véleményt is le lehet írni. Hogyan élte meg a v.v. hallgatóként a beteggel és az egészséges személlyel történt beszélgetést? Megérte-e az esettanulmány kidolgozása a rá fordított időt, hasznos elemét képezi-e az egyetemi tanulmányoknak? Mi volt nehéz az elemzésben? Voltak-e olyan rajzi jegyek, melyek megértése fontos lett volna, de a v.v. nem tudta értelmezni őket? Voltak-e olyan értelmezések, melyek jól jellemezték az egyedi esetben a beteget, de nem szerepelnek az irodalomban? (Egyéni „felfedezésekre” is lehet javaslatot tenni.) Hogyan módosítanánk a vizsgált személyek ismeretében azt a mondatot, amit önmagukról mondtak? Végül: miben gazdagította a v.v. ismereteit a betegről, hogyan segítette a beteg megértését a rajzvizsgálat?

4. Formai követelmények

Egy nyomtatott példány + e-mailen beküldött szöveg, a nyomtatott példányhoz az eredeti rajzok legyenek mellékelve. A dolgozatot az esetkonferenciára kell elhozni és ott kell leadni. A fogalmazási és gépelési hibák legyenek kijavítva, az egyes lapok összekapcsolva. A rajzok semmiképpen ne legyenek tűzőgéppel átlyukasztva. A dolgozatot e-mailen is el kell küldeni erre a címre: dolgozat@zoltanvass.hu.

Minden rajz hátoldalán fel kell tüntetni

(a)  a vizsgálat időpontját,

(b)  a vizsgálatvezető nevét,

(c)  annak jelzését, hogy a beteg vagy az egészséges személy rajzai-e (pl. „v.sz.” és „kontroll”, de nem „k.sz.”),

(d)  valamilyen módon azonosítani kell a vizsgált személyt (például „K. Zs.”),

(e)  meg kell jelölni a rajz témáját (például „szabadrajz”).

Elméleti részek és szakirodalmi hivatkozások ehhez a klinikai orientációjú dolgozathoz nem szükségesek. Ha a dolgozat mégis hivatkozik valamilyen szerzőre, annak a tudományos közleményekben megszokott formában kell történnie.

5. Konzultációs lehetőségek

A rajzokat a beteggel legkésőbb a harmadik óráig (szemináriumig) fel kell venni. Az órákon megbeszéljük a hallgatók által gyűjtött rajzokat. A rajzokkal a félév során érdemes folyamatosan foglalkozni, elhozni őket az egyes órákra, és az éppen tárgyalt rajzi jegyeket megkeresni rajtuk. A késznek tartott dolgozatokat előzetesen is le lehet adni.

6. Leadási határidő

Az esettanulmány nyomtatott változatát az esetkonferenciára kell elhozni, az e-mailt az esetkonferencia előtt legkésőbb egy héttel kell elküldeni.

7. A dolgozat értékelése

Az esettanulmány legyen alapos, elmélyült munka. Az értékelés után az esettanulmányokat szívesen megbeszélem részletesen azzal, aki erre igényt tart. Az értékelési kategóriák az alábbiak:

q       ELÉGTELEN SZÍNVONAL: a szemináriumon való személyes részvétel hiánya, határidő után leadott dolgozat, alapvető tartalmi vagy alapvető formai hibák. Alapvető hibának számítanak az alábbiak:

o        a megadott fejezetek közül bármelyik hiánya,

o        hivatalos és pontos diagnózis nélküli beteg,

o        hiányzó összehasonlítás a kontrollal, vagy eltérés az illesztett mintavételtől,

o        írólapra vagy nem A5-ös méretben felvett rajzok,

o        kézzel írt munka,

o        határidő után leadott dolgozat,

o        ha a dolgozat szerzője nem küldi el e-mailen a dolgozatot.

q      ELÉGSÉGES SZÍNVONAL: az alapvető fejezetek megjelennek és minden rajz értelmezése szerepel a dolgozatban, de a tanulmány egésze felületes munka, felületes megértéssel, gyakori signes fixes értelmezésekkel, esetenként a rajzi jegyek téves azonosításával és indokolatlan értelmezésekkel. Az egészséges személy elemzése hiányos.

q       KÖZEPES SZÍNVONAL: alapvetően elfogadható, formailag is jó munka, kevés téves értelmezéssel. Az ismeretek szintézise hiányos. A rajzvizsgálat kevés újat tesz hozzá a betegre vonatkozó, korábbi  ismeretekhez. A közepes szint elérésének feltétele az egészséges személy megfelelő elemzése.

q       JÓ SZÍNVONAL: magas színvonalú elemzés, az ismerek megfelelő szintézise, a módszertan megfelelő alkalmazása, de az elemzés kevéssé komplex (a mintázatok szintjén), következésképpen a beteg megértése hiányos. A hallgató a változómintázatok szintjéig jut el, és nem ismer fel jelentésmintázatokat.

q       KIVÁLÓ SZÍNVONAL: elmélyült, érzékeny, involválódott munka, valamennyi alfejezet megfelelő részletességű kidolgozása, találó értelmezések. Az egyes változótípusok (aktuálgenetikus vs. intuitív vs. globális vs. specifikus változók) megfelelő elkülönítése a megadott alfejezetekben. Szemléletileg szótárszerű, tankönyvízű jegyelemzés helyett konfigurációelemzés, valamint a rajz „esszenciáját” megragadó itemkonfigurációk felismerésének képessége. Az aktuálgenetikus-intuitív-globális-specifikus változók integrációja az anamnesztikus adatokkal, valamint a szóbeli utótesztből és a projektív kérdésekből nyert ismeretekkel, amely új ismeretelemeket, mélyebb megértést eredményez. Az ismeretelemek szintézise magas komplexitási fokú, a változómintázatokon túlmenően jelentésmintázatokat is azonosít. Keresztösszefüggések felismerése (változótípusok, ill. rajzok között). A hallgató képes arra, hogy az egészséges személy rajzainak „esszenciáját” is felismerje. Egészében véve, az esettanulmány megszületésének van személyes és általános „hozama”, azaz a hallgató saját maga számára fontos tapasztalatokat szerez és újat tesz hozzá a betegre vonatkozó, előzetes ismeretekhez.