Bevezetés

A „színjátéknak”, színekkel való játéknak (FS: Farbspiel,  Jeu de Couleur, Game of Colors) elnevezett módszer egy többdimenziós projektív színes rajzteszt, amelyet a szerző, W. Rapp a 90-es évek elején dolgozott ki abból a célból, hogy orvosok pszichoanalitikus képzése során a személyes analízist segítse. A módszer hasznos klinikai eszköznek bizonyult, amely kifejezi és feltárja a személyiséget, és kiindulópontul szolgálhat bármilyen pszichoterápiás folyamathoz. A vizsgált személyt 19 színes ceruza és egy grafitceruza felhasználásával hat különböző tematikus rajz elkésztésére kérjük. A színek használata Emmanuel Hammer javaslatára vezethető vissza, aki szerint a „színes rajzok a személyiség mélyebb szintjét mutatják meg és gazdagabb képet adnak a beteg konfliktusairól és elhárításairól”. Az elméleti háttér rendszerszemléletű (Sehringer), interaktív és pszichoanalitikus nézőpontú. Az értelmezési stratégia az impresszionisztikus-egészlegestől a részben számszerűsített értékelésig változik. A kapott eredmények inkább idiografikusak, mint nomotetikusak. A validáláshoz a Beck- és a StAI-X2 kérdőíveket használtuk. A pszichológiai betegségek diagnózisához ki kellett fejlesztenünk egy önbeszámoló kérdőívet a DSM-IV alapján, mert a klinikai gyakorlat során nyert diagnózisok elégtelennek bizonyultak a rajzi eredmények sokszínűségének értékelésére.

A módszer végül értékes klinikai eszköznek bizonyult, egyfajta kiindulópontnak bármilyen pszichoterápiás folyamat vagy pszichoszomatikus kezelés megkezdéséhez.

A továbbiakban 1) röviden áttekintjük az egész módszert, 2) az eredmények sokrétűsége és az eljárás komplexitása miatt a színek érzelmi konnotációira összpontosítunk. A denotációval, azaz a szavak elsődleges jelentésével szemben a konnotáció kifejezést a szavak másodlagos jelentésére használjuk, mint pl. a szinonimák, szimbólumok, érzelmek, ill. emocionális testi állapotok (A. Damasio).

Indoklás

Az orvostudományban a 90-es éveket a számítógépes, meglehetősen költségigényes radiológiai leképező eljárások áttörése jellemezte. Miért ne térnénk vissza a régi, kevéssé költséges pszichológiai leképező eljárásokhoz? Pszichoanalitikus kiképző intézetemben a jelenlegi helyzetet – ahogyan én azt a pszichoszomatika és a test iránt érdeklődő belgyógyászként látom – két probléma jellemzi: 1. a jelöltek az analitikus díványon nem tudják megfelelően értelmezni azokat a testi élményeket, amelyek mögött traumák rejlenek. Emiatt bevezettük Helen Siegel analitikus táncterápiáját is, Helen Siegel szupervíziójával, külön kurzusként, női táncterapeutával, havonta egy alkalommal, három éves időtartammal. 2. A második probléma, mely mostanában merült fel, abból származott, hogy az objektív anatómiában kompetens orvosok nehezen tudták saját, új testi élményeiket kifejezni. Gerda Alexander ötletét követve ezért arra kértem őket, hogy rajzolják le testi élményeiket színes ceruzával egy fehér papírlapra.

Első ábra. Ez az első rajzok egyike volt, melyet a testterápia első napja után kaptam. A női test primitív ábrázolása első látásra irritált és undorított, majd meghökkentett, végül bűntudatot éreztem. A jelölt 40 analitikus ülés után képtelen volt szavakkal kifejezni, hogy mi rejlett valójában a háttérben: pánikrohamok (nekem sem állt rendelkezésemre a diagnózis). Az eredeti, preverbális trauma az intrauterin időszakból származott: egy sikertelen abortuszból. A táncterápia és a rajzok kombinációjának nagyon pozitív és aktív hatása volt az ortodox analitikus helyzetre, amelyben én a jelölt mögött ültem. A szóbeli kifejezés intenzívebbé vált, a pszichodinamika felgyorsult, a kliensek egyenesen a trauma gyökeréhez jutottak, több volt a könny és a nevetés a díványon. Egészében véve, az analitikus helyzet aktívvá változott. Csak később ismertem fel, hogy ennek az aktív módszernek az alapját már sok-sok évvel ezelőtt kidolgozta nem messzi innen az Önök egyik legkitűnőbb honfitársa. Így hát a „rajzolás és tánc analitikus elszenvedői”, azaz kiváló kollégáim megalapítottak egy Bálint-munkacsoportot, amely segített nekem a színteszt kifejlesztésében.

Három szerzőtől kaptam a legtöbb segítséget: Emmanuel Hammertől és Gary Groth-Marnattól az elmélet kialakítása során, és W. Sehringertől a végső elméleti háttér (a rendszerszemlélet) kidolgozásában. Későbbi szponzor és segítő volt a Heidelberg Association for promoting Cancer Research és a Bender Consulting, Heilbronn.

Módszer

Második ábra. Amint az alábbi grafikonból látható, az FS (Farbspiel) a következőket tartalmazza: 1) standardizált készlet 20 darab Super Ferby színes ceruzából (Lyra Corporation, Nürnberg), egy fadobozban elrendezve; 2) írásos instrukció, 3) négy üres, vonalazatlan, DIN A4-es papírlap és 4) két darab, DIN A3 ill. DIN 5 méretű űrlap. Az FS remélhetőleg hozzáférhető lesz a következő év elején.

A terápiás kapcsolat létrejötte és egy nyugodt, bizalomteli, szemtől-szembeni szituáció kialakítása után azt kérjük a klienstől, hogy készítsen nagyon egyszerű színes rajzokat az alábbiak szerint:

Harmadik ábra. Az alábbi ábra mutatja a tesztfelvétel és az értékelés menetét, mely 7 különböző lépésből áll.

1. A terápiás kapcsolat igen lényeges; az FS sosem alkalmazható az első ülésen.
2. Az instrukció adható egyedileg vagy csoportban; a tesztfelvétel közben viselkedéses megfigyeléseket lehet tenni az elhárító mechanizmusokról vagy az általános munkavégzésről.
3. Két utólagos kikérdezési szakasz (Post Drawing Inquiry) van: az elsőben – amely formálisabb – a vizsgált személynek specifikus kérdéseket teszünk fel a technikai részletekről és főként a színek konnotációiról. A második szakaszban – amely narratívnak tekinthető – a vizsgált személynek felkínáljuk a szabad vagy irányított asszociációk és megjegyzések lehetőségét; kérhetjük egy történet elmesélésére és specifikus nyitókérdések (Aufschliessungsfragen; Sehringer) megválaszolására. A rajzokat Freud és Jung álomfejtési módszere szerint is értelmezhetjük.
4. Rögzítés, kódolás és félkvantitatív értékelés az űrlapokon, valamint a terapeuta további értékelő munkája.
5. Különböző értelmező stratégiák alkalmazása: globális szubjektív impressziók – általános érzések – félkvantitatív értékelés, ha lehetséges – pszichogenetikus és dinamikus módszer – kinesztetikus módszer Hammer szerint, azaz provokált testi empátia.
6. Interaktív szakasz a vizsgált személlyel, mint kompetens konzultánssal: lehet-e – mit ért ezen – mi a véleménye (could it be – what do you mean - what is your opinion).
7. Klinikai összegzés, ahogyan Groth-Marnat, Hárdi és Sehringer javasolja: a rendelkezésre álló ismeretek szintézise. A rajzok további átdolgozása (Durcharbeiten) egy művészetterapeutával  – az utólagos terápiás hatások megfigyelése és gondozása stb. Ezzel az FS nagyon hosszú időn át kísérheti a terápiás folyamatot.

Esettanulmány: poszttraumás stressz zavar

Az első benyomás kialakításához vessünk egy pillantást az eredeti rajzra: A beteg egy fiatal, bájos, fiúsan viselkedő, 23 éves lány. Egy fizikai és szexuális abúzus visszatérő, súlyos emlékeitől szenved 18 éves kora óta folyamatosan, amely koncentrációs és emlékezetzavarokat okoz, mert az esemény óta igen nehéz dolgoznia. A főiskola után sok, apróbb munkát vállalt el, míg végül kisegítő nővér lett, majd kudarcot vallott munkájában a koncentrációs és emlékezetzavarok miatt. Kislányként szülei sokszor bántalmazták. Betegsége akkor kezdődött, amikor 18 évesen, életében először próbált ellentmondani édesapjának. Betegsége kezdete óta 6 különböző klinikai intézetben feküdt bent, összesen 18 hónap időtartamot. Valamennyi terápiát ismételt traumatizációnak élte meg, mert sosem tudott beszélni valódi problémájának eredetétől és tartalmáról. Minden pszichológiai tesztje eredménytelen volt. A klinikai interjú megerősítette panaszait, de szenvedése gyökereiről és lényegéről a beteg nem adott információt. Ez nem meglepő: a terapeuta férfi volt, és nem hitt a színteszt eredményességében.

Nézzük meg rajzait. A mindennapi gyakorlatban általában végignézzük a rajzokat az elsőtől az utolsóig, hogy egy általános és egészleges benyomást nyerjünk. Ezután elővesszük az egyedi színkulcsot, és elvégzünk néhány adminisztratív feljegyzést, mielőtt egy adott rajzzal vagy klinikai kérdéssel kezdenénk el foglalkozni. Kezdjük a színkulccsal.

Negyedik ábra (4. 1 + 4. 2) Szó-szín asszociációk

Bal oldalt érzelmileg jelentésteli szavak találhatók, mellettük színek vannak, amelyek a leginkább illenek a szavakhoz. Az első oszlopban egyetlen szín, a másodikban több szín is lehet. Érdemes megfigyelni a fekete és az olivazöld színt az első oszlopban. Az űrlapon látható, hogy a fekete undorral és szexualitással kapcsolódik, míg az oliva tehetetlenséggel és utálattal. Mindkettő elutasított szín. Jegyezzük meg ezt a két színt és konnotációikat. Az első rajzon láthatjuk, hogy egy ház/kastély található, olivazölddel rajzolva. Megkérdezhetjük a vizsgált személyt, hogy mely színeket használt: ezt, a másikat vagy mindkettőt, sose használjuk azonban az asszociált szavakat, mint pl. a tehetetlenséget és utálatot. Használjuk az ujjainkat, máskülönben elhárító mechanizmusokat aktiválunk.

Ötödik ábra (a színek tesztelése – első rajz)

Meglehetősen szokatlan dologgal találkozunk. A legtöbb ember vonalakat, kockákat, alakokat rajzol, ez azonban szimbolikus jellegű, igen nagy befedettséggel és sokféle színnel, különböző konnotációkkal. Hasonlít a Sigmund Freud által leírt kezdőálomhoz, amelyben a beteg egész története előjön az analízis elején. Figyeljük meg a jobb felső sarokban a kastélyt. A színkonnotáció: utálat és tehetetlenség. A spontán színasszociáció: ez a szín emlékeztet engem a sebet ejtő szerszámokra, késre és kegyetlenségre. Irányított asszociáció (mi jut eszébe a házról?): Ez az én reménységem. Beszélni akarok a problémáimról ebben a házban. Értelmezés: a ház pontosan a klinika főbejáratát ábrázolja.

A terapeuta egészleges benyomása: Hosszú út a múltból egy nagyon negatív jövőbeli problémához.

Hatodik ábra (Testképem):

Aura: (Sárga2 = Élvezet). Spontán asszoc.: egy nem-testi érzés, élvezet és remény.

A törzs: (narancs = 2. asszoc. Élvezet, szerelem). Irányított asszoc.: Élvezet és szerelem

Alkar: (kék1 = magány, szorongás). Irányított asszoc.: Gyakran érzem úgy, hogy mások nem tartoznak hozzám.

Has: (fekete = szexualitás, undor). Spontán asszoc.: Utálat. Irányított asszoc.: A semmi, a nem-személy, a kegyetlenség.

Lábszár (oliva = tehetetlenség, utálat) Spontán asszoc.: Bántó eszközök, egyáItalán nem érzem lábamnak ezt a részét.

Láb (vörös = düh). Spontán asszoc.: A lábam legjobb része. Szeretem ezt a részt..

A terapeuta általános benyomása: mi van a pozitív aura mögött (védelmező fal?)

Hetedik ábra (Curriculum vitae – alsó rész).

3-22 év (oliva = tehetetlenség, utálat) Spontán asszoc.: Egész életemben mindig volt valami baljós: nem tudom, valójában mi történt.

3 év (kék1 = szorongás; oliva tehetetlenség). Spontán asszoc.: Háromévesen Angliában voltam szüleimmel és bátyámmal. Távol voltam. Rettentően szorongtam, ami akkoriban nem volt szokatlan számomra.

4 -10 év (barna2 = 1 elfojtott; 2 konnotáció fekete= undor, utálat, szexualitás; oliva = tehetetlenség). Spontán asszoc.: rossz színek. Rossz volt az iskola. Mindig kívülálló voltam.

12 - 22 (fekete = szexualitás és undor). Spontán asszoc. Kerültem, hogy a múltra gondoljak, mert az borzalmas érzés.

Nyolcadik ábra (Curriculum vitae – Kapcsolati vonalak, felső rész)

0 - 6 (fekete = utálat, szexualitás) Spontán asszoc.: szüleim mindig bántóak voltak. Gyerekkoromban visszahúzódó voltam, nem érzékeltem szüleimet emberi lényeknek, a bizalom teljes elvesztését tapasztaltam egészen mostanáig.

6 - 22 (fekete = utálat, szexualitás). Spontán: Mindenki más az iskolában bántott. Mindenki bántott.

10 - 22 (oliva = tehetetlenség, utálat) Spontán asszoc.: Sok kapcsolat, nem jók nekem, de sokat tanultam belőlük, szóval semlegesek.

Hipotézisalkotás – Művészetterapeuta:

Egyenesen a lábnál kell kezdeni a testterápiát, mert az a beteg legegészségesebb része. Végre beszélni akar azokról a problémáiról, melyekről korábban sosem tudott. Női terapeutára van szükség, és közvetlenül a bántalmazással kell foglalkozni. Tipikus, súlyos poszttraumás stressz zavarról van szó (fizikai és szexuális bántalmazás kora gyermekkortól a családon belül és kívül), súlyos testképzavarról, a testséma vízszintes kettéválásáról, tagadásról stb.

Az általam nem említett sok jelzés információ ellenére, láthattuk, hogy 1) mit mond a konnotáció technika a betegről, stimulálhatja a terapeuta fantáziáját, és elképzeléseket generálhat, melyeket igazolni vagy cáfolni lehet (gondoljunk Has Popperre), valamint 2) a beteg asszociációinak, megjegyzéseinek használata segíti a tudatos és tudattalan pszichodinamika feltárását.

Lényeges, hogy a színasszociációs technika alkalmazásának alapja a színek egyedi jelentése és individuális érzelmi töltete. Ez a különbség a színek klasszikus signe-fix (szótárszerű) megközelítésével szemben, amelyet Hammer és mások használnak.

Betegek rajzai és színhasználatuk

Feltételezéseim további ismertetéséhez megmutatom 21 hospitalizált nőbeteg színkulcsait, különböző járulékos diagnózisokkal, mint pl. depresszió, szorongás, borderline és poszttraumás stressz zavar (PTSD).

Kilencedik ábra Ezen az ábrán az élvezet, szex, szerelem, undor és szomorúság színasszociációt látják.

Következtetések

 Tizedik ábra A következő ábrán összefoglalom az FS módszer színhasználatát: a színek egyedi konnotációkkal rendelkeznek; a színek és az érzelmek túldetermináltak; a színek kifejezik a tudattalant és az énvédő mechanizmusokat, ezért Hammer hipotézise megérdemli, hogy foglalkozzunk vele.

Tizenegyedik ábra Az utolsó ábrán összegzem, amit a „színjátékról” mondhatunk a fejlesztés jelenlegi szakaszában:

1. Klinikai, rendszerszemléletű, szemtől-szembeni, néha konfrontatív módszer, amely sok információval szolgál.
2. A betegek kompetens partnernek tekintjük az értelmezési folyamatban.
3. A védelem és tisztelet tartó (holding) légköre nagyon fontos, mivel felfedheti az eredeti trauma valóságát vagy az addig kimondatlan részeit.
4. Aktív kezdőpont lehet bármilyen pszichoterápiás interakcióhoz, és segíthet a terápiára fókuszálni.
5. Egészében véve klinikailag segítséget nyújtó hipotéziseket vagy ötleteket hozhat létre, pl. a problémák eredetéről, a diagnózisról és a kezelésről. Nem pszichometriai teszt, hanem klinikai eszköz.
6. További fejlesztés várható az értékelés formai és tartalmi kritériumaiban, a számítógépes dokumentációban, demonstrációban és az eredmények feldolgozásában.

A módszer alkalmazása nagymértékig szubjektív, interaktív és rendszerszemléletű. A kiképző kurzusokat és az értelmezési módszert tekintve egy nagy problémát kell megoldani: a terapeuta tudatos és tudattalan személyiségének interferenciáját, sőt az irányzatot is, amelyet képvisel. Ez legjobban Sehringer rendszerelméletével magyarázható:

Tizenkettedik ábra

Befejezés

Végül köszönetet szeretnék mondani Dr. Hárdinak és Prof. Dr. Sehringernek, akik megtiszteltek azzal a lehetőséggel, hogy elmondjam mindezt a magyar szimpóziumon.

Ahogyan a bevezetésben már említettem, az elmélet analitikus megközelítés (beleértve ebbe a rajzot és a testmunkát is), melynek alapjait két kiemelkedő magyar analitikus fektette le. Ferenczi Sándor, a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület megalapítója (1913), Sigmund Freud szeretett, ám néha problémás-lázadó barátja, aki élete végén magányos kívülállóvá vált új módszere miatt. Ferenczi volt az, aki a szeretettel és élettel kapcsolatos, túláradó felháborodásában bevezette a sokat bírált aktív analitikus módszert: nevezetesen a szemtől szembeni konfrontációt, a beteget mind partnert, a szerető megtartást, felismerve a testi igényeket és elfogadva a korai szexuális traumák valóságát, melyet abban az időben (sőt néha ma is) tagadott tanítómestere, Freud és követői

Bálint Mihály volt az, aki feltalálta a kiképző csoportot, mint a kutatás kitűnő eszközét, megnyitva a pszichoanalízist a társadalom felé. Kérem tekintsék ezeket a szavakat a saját, valamint generációm nevében a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület két kiemelkedő tagja iránti mély hála és csodálat kifejezésének.

Wolfgang Rapp, 2001. szeptember 3.