A mozgáshangsúlyos rajz jellemzői*

A mozgáskép megfelel annak a benyomásunknak, hogy milyen mozgáskiváltó értékkel rendelkezik a rajz: statikus vagy dinamikus, mozgáshangsúlyos vagy formahangsúlyos-e. A következőkben a mozgáskép és a formakép két jellemzőjével, a mozgáshangsúllyal és a formahangsúllyal foglalkozunk részletesen, azonban a mozgáskép és a formakép nem csupán ezekre a tulajdonságokra korlátozódik.

A mozgáskép és a formakép egyik elemzési szempontja a formahangsúllyal szembeállított mozgáshangsúly, ami azt jelenti, hogy a létrehozó mozdulat dominanciája figyelhető meg a rajzban, ellentétben a formahangsúllyal, amelyben a létrehozott forma uralkodik. [...]

A rajz mozgásos összbenyomását tehát sok esetben a vonalak hordozzák (317. ábra). A vonalak készülhetnek lassan vagy gyorsan; a gyors vonal általában mozgáshangsúlyossá teszi a rajzokat.

A gyors vonal rajzi megjelenésével korábbi vizsgálatainkban (Vass, 1995, 1998a) részletesen foglalkoztunk. Matematikai statisztikai elemzéssel (például hierarchikus klaszteranalízissel) igazoltuk, hogy a mozgáshangsúlyos összhatást keltő házak és fák gyors vonalvezetéssel készülnek, és gyakran szabálytalanok lesznek.

A gyors vonal mikrofenomenológiáját jellemzi, hogy a gyors vonalak sima, törés nélküli vonalak, amelyek kerekített formákat, lendületes összhatást hoznak létre. Jellemzi a rajzot a megszakítások után nagyfokú célbizonytalanság, a pontatlan folytatások. A pontok vessző alakúak is lehetnek. A rajzot nyitott vonalillesztések és egymást folytató vonalvégződések jellemzik, például a vonal irányváltásakor halványan látszik egy apró hurokforma, vagy visszahajlásokat találunk a vonalvégződéseken.

A gyors, lendületes vonal vége elhegyesedik és elhalványul. Sebes, odavetett részletek, röpködő vonalak figyelhetők meg. A grafémák a folytonosságot szolgálják, egymáshoz kapcsolódnak és a formák leegyszerűsödnek: a rajzoló egyetlen vonalat használ arra, hogy megrajzoljon olyan formákat, melyeket mások több, különálló vonallal rajzolnak. Nem minden egyszerű rajzot jellemez azonban a gyors vonalak. A gyors, mozgáshangsúlyos rajzban szabálytalanságot, aszimmetriát lehet megfigyelni, pontatlan, elsietett, hanyagul papírra vetett formákat. A mozgáshangsúlyos rajzok kevésbé precízek és részletgazdagok, több átfedést, átrajzolást és javítást tartalmaznak, mint a statikus rajzok, gyorsan odavetett, hanyag, nemtörődöm, kusza, dinamikus formák jellemzik őket.

317. ábra

Mozgáshangsúlyos rajzok

Balra fent: 69 éves férfi farajza, amelyben a gyors vonalak mellett elsősorban a lomb satírozása kelt mozgásérzetet. Jobbra fent: 23 éves, egészséges nő állatrajza. A nézőben a szárny formája és a mozgásvonalak hozzák létre a szárnyak csapkodásának és a madár repülésének érzését. Balra lent: 29 éves, egészséges férfi szabadrajza, melyben egy örvényt ábrázolt. Ha empátiás beleéléssel rövid ideig engedjük hatni magunkra a rajzot, szinte szédülni kezdünk tőle. Jobbra lent: 32 éves, egészséges férfi emberrajza. Vidám, fiatal művészt ábrázol, hosszú kabátban kalapban, de mezítláb. Feltűnő a hosszú sál, amelyet a szél lobogtat; magát az alakot is megdönti a szél. A rajzoló maga is ide-oda sodródó művészlélek: zenész (néha feloszlanak, néha koncerteznek), emellett színész is szeretne lenni. A vizsgálat idején alkalmi, utcai munkákból él. A rajz mozgáshangsúlya kifejezi a rajzoló dinamikus, kreatív személyiségét, de szorongó nyugtalanságát, sodródását és érzelmi irányítottságát is tükrözi.

A farajzban figyeljük meg a korona kontúrvonalát: ha a lomb felhőszerű félkörei között áthurkolt karikákat látunk, az gyors vonalra utal. A fa szélfútta, mozgó hatást kelthet, mintha hajladoznának az ágai, vagy a leveleket mozgatná a szél. Ha gyümölcsök vannak az ágakon vagy a koronában, azok szabálytalan, változó körvonalúak, amelynél a kontúrvonal pontatlanul záródik vissza önmagába; az esetleges satírozás mindig szabálytalan, dinamikus, a forma sok besatírozatlan, fehér foltot tartalmaz. A házrajzokban nézzük meg az ablakkeretek érintkezéseit, az ablaklécek−ablakkeretek találkozását, a ház sarkait, az ajtó-házfal kapcsolódását, a kerítésléceket: gyors vonalvezetésre utal, ha a vonalak rosszul, elcsúszva, hézagosan illeszkednek. Figyeljünk fel a girbe-gurba, táncoló kerítésre, az egyetlen, elcsapott vonalból álló füstre vagy a szokásos, egymásba hurkolt karikák helyett csupán hullámvonalakkal jelzett füstre; a lendületesen túlhúzott, túlszaladó házsarkakra, a szabálytalan alakú tetőcserepekre; a düledező, széteső házfalakra; az egyetlen vonalból álló, ide-oda cikázó, a formát szélesen beterítő cikcakkvonalból álló árnyékolásra.

 A mozgáshangsúlyos rajz tehát mozgásélményt kelt a nézőben, de nem csak azért, mert tartalmilag ábrázol mozgást, akcióban lévő figurát (lásd ehhez a 476. ábrát is). Meghatározó eleme a lendület, a mozdulat. Spontánul futó, szaladó vonalakat tartalmaz, dinamikus, gyors, szabadon engedett mozdulatok jellemzik. Ismétlődő részletek is megjelenhetnek, ha azok röpködő, gyorsan odavetett, általában szabálytalan formák. Nem tartoznak ide azok a rajzok, melyeknél a kontúrok, határoló körvonalak formailag erősen szabályozottak, formahangsúlyosak, és csak az árnyékolás, satírozás készült gyors, türelmetlen vagy elkapkodott vonalakkal.

A mozgáshangsúlyos rajzokat általában spontánnak érezzük. A rajzolót közvetlenség, ösztönösség, cselekvésvágy, esetleg türelmetlenség jellemzi, a belső késztetések és az érzelmek uralma. Az élménnyel való azonosulás, az átérzés fontosabb, mint a viselkedés szabályozása.

[...]