A radírozás pszichológiai jelentése*

Az általunk alkalmazott projektív rajzvizsgálati módszer szerint nem teszünk a vizsgált személy elé radírt, és nem is hívjuk fel a figyelmét arra a lehetőségre, hogy használhat radírt is. Ha azonban radírt kér tőlünk, megengedjük a használatát. A  radírozás tényét és helyét feljegyezzük, és ugyanúgy értelmezzük, mint más reakciókat. A radírozás egyébként beletartozik Machover (1949) konfliktusjegyeinek listájába, és jelentése az adott rajzzal vagy rajzi részlettel kapcsolatos, szimbolikus jelentés által kiváltott intrapszichés konfliktus. Ezt legkönnyebben az emberrajzokban értelmezhetjük (az egyes testrészek szimbolikája szerint, lásd erről Bagdy, 1988 tanulmányát).Megkönnyítheti az utólagos elemzést, ha nem a legkiválóbb minőségű radírt kínáljuk fel a vizsgált személynek, így később is könnyebben felfedezhető marad a radírozás nyoma.

A radírozást a szimbolikus jelentésadáson kívül abból a szempontból is értelmezzük, hogy javul-e vagy romlik a kiradírozott részlet ábrázolási színvonala (177. ábra). Az újrarajzolással együtt járó változtatásokkal részletesen foglalkozik Caligor (1957) Nyolcszoros Újrarajzolási Tesztjében (8CRT), amelyben áttetsző papírlapok segítségével készít hét darab másolatot a személy emberrajzairól, illetve a Rosenberg-féle emberrajzban, amelyben a saját rajzáról indigópapír segítségével készített másolat rajzolására kérik (publikálta Hammer, 1958).

A radírozást nem értelmezzük általános iskolás korú gyermekek rajzaiban, mert a radír gyakori használata életkori sajátosság lehet (főként a lányoknál).

177. ábra

A radírozás pszichodiagnosztikailag értelmezhető formáinak áttekintése

Mérsékelt radírozás, melyet javulás követ

Ha a személy használhat radírt, akkor az irodalmi adatok szerint átlagosan 1−4 alkalommal szokott radírozni. Az itt bemutatott reakció jelölésének kritériuma, hogy a kiradírozott és újrarajzolt rész ábrázolási színvonala, globális nívója, valóságkövető jellege javul (178. ábra).

Elemzéseink szerint a reakció pszichológiai jelentése gondos, tiszta vonalakat tartalmazó rajzokban a fokozott teljesítménymotiváció (cf = 10); illetve a flexibilitás (cf = 8). A vizsgált személy olyan jó teljesítményt szeretne nyújtani, amilyet csak tud, ezért arra is veszi a fáradságot, hogy újra megrajzolja az ábra egy részét. A reakció ebben az értelemben az ellentéte a gyors, összecsapott, hanyag rajznak. Az újrarajzolt rész színvonaljavulása fontos kritérium: mutatja, hogy a személy valóban képes a mozgásterv pontosítására. A kreativitás irodalmából ismert funkcionális rögzítettséggel szemben képes arra, hogy flexibilisen új ábrázolási megoldást találjon, amely jobb, mint az első próbálkozás.

Konfigurációban a fokozott teljesítménymotiváció (cf = 20) értelmezését erősíti a szokatlanul nagy méret és a nagy mennyiségi teljesítmény.

178. ábra

Mérsékelt radírozás, melyet javulás követ

A radírozás pszichológiai jelentését meghatározza, hogy az általános ábrázolási színvonal javulásával vagy romlásával jár-e együtt. Megváltozhat emellett a rajz jelentéstartalma is: a fenti rajz először egy széttárt lábú meztelen nőt ábrázolt, de a rajzoló (27 éves férfi) szégyenlősen kiradírozta az első ábrázolást, összezárta a nő lábait és egy szoknyát adott rá (igaz, rövidet és átlátszó hatást keltőt). A radírozás ebben az esetben az első, spontán és őszinte vágyprojekció annullálását jelzi és a felettes én ösztöncselekvéseket korlátozó működéséről tájékoztat. Hasonlítsuk össze a rajzot a 290. ábrán látható rajzokkal, amelyek ehhez a rajzhoz képest szinte egyenesen az ösztönénből származnak.

Radírozás javulás nélkül

Ebben a reakcióban a kiradírozott és újrarajzolt részlet rosszabb színvonalú lesz, mint az eredeti ábrázolás. Az is előfordul, hogy az egész motívumot kiradírozza a vizsgált személy, és teljesen mást rajzol (179. és 180. ábra). A radírozás nyoma is meg szokott maradni a papíron, és utólag világosan felismerhető, min szeretett volna változtatni a vizsgált személy.

179. ábra

Teljesen kiradírozott és megváltoztatott állat

A fenti állatrajzot készítője teljesen kiradírozta, és az elefánt helyett cicát ábrázolt. Az eredeti rajzot alatt nem volt ilyen feltűnő a radírozás: digitális technikával tettük láthatóvá.

A színvonal romlása nem véletlen. Ritka eset, hogy egyszerűen a kézügyesség hiánya magyarázza a fokozott bíbelődést a rajz valamely specifikus részével. A projektív rajzvizsgálatban a motívum vagy a részlet szimbolikus jelentését vizsgáljuk meg, amelyet a személy valamilyen szempontból elutasít.

A specifikus értelmezésen kívül a reakció általános jelentését a meg nem felelési érzéssel (cf = 7) hozzuk összefüggésbe.

180. ábra

Radírozás javulás nélkül

A bal oldalon látható emberrajzot 23 éves nő (Zsuzsa) készítette. Folyamatosan kritizálta munkáját: „Rosszabb, mint az ötévesé!”, „Nagyon béna vagyok! Ez egy infantilis rajza!” Rajzolás közben többször a vizsgálatvezetőre nézett, nevetgélt, szemlátomást nem volt megelégedve a helyzettel. A kézhez érve megállapította, hogy túl kicsire sikerült, többször átrajzolta, majd felállt és magához mérte a kezét. Miután visszaült, elvette vizsgálatvezető Rotring ceruzáját, kiradírozta mind a két kezet és zsebre dugva rajzolta újra. A zsebre dugott kéz az irodalom szerint (Machover, 1949; Hammer, 1959; Buck, 1992) kapcsolati problémákra utal és nem rajzkészségbeli hiányosságoknak tulajdonítjuk. Zsuzsa esetében alátámasztja az értelmezést, hogy a következő rajzon hibátlanul tudott kezet rajzolni az alaknak. Az ábra kis mérete és a kéz megrajzolása utalhat Zsuzsa önbizalomhiányára is. Elmondása szerint testvére nem szerette őt, mindig csak bántotta, szerencsétlennek és rondának állította be. Édesapja rendszeresen bántalmazta őt és a családot; sokszor félt is tőle, az apának nem lehetett ellentmondani, mert feldühödött és kiabált. Zsuzsa szerint ezért nincs most önbizalma. A tesztviselkedés alatt folyamatosan magát figyelte, kényszerűen próbált alkalmazkodni és megfelelni. Testtartása görbe, fejét lógatja, nagyon kritikus magával, folyton önelemzéseket végez és saját szavai szerint is nagyon fontos számára mások elismerése és szeretete. A jobb oldali rajzon 10 éves kisfiú farajza látható, aki a lombkoronát először csupasz ágakkal rajzolta meg, majd kiradírozta és kerek lombbal helyettesítette. Bár az irodalom tartalmi szempontból pozitívabban értékeli a lombos fát, mint a csupasz fát, a rajz egészleges színvonala nem javult a radírozástól (a kisfiú többi rajzát lásd a következő ábrán).

Túlzott radírozás

A személy 5 alkalomnál többször használja a radírt. Időnként az is megfigyelhető, hogy a vizsgált személy kezével a radírozástól függetlenül is újra meg újra végigsimítja a lapot, mintha le akarna söpörni valamit róla. A túlzott radírozást 6-14 éves gyermekek rajzaiban csak fokozott halmozódása esetén értelmezzük (181. ábra).

181. ábra

Túlzott radírozás gyermekrajzban

Tízéves kisfiú kiradírozott és újrarajzolt ház- és állatábrázolása. A rajzok érdekessége, hogy a kisfiú mind a hat rajzát kiradírozta és részben vagy egészében újrarajzolta (a fát lásd az előző ábrán).

Az általános jelentés a bizonytalanság (cf = 10); döntésképtelenség (cf = 10); szorongás (cf = 10); támogatás iránti igény (cf = 10); obszesszív-kompulzív vonások (cf = 5); túlzott kritizálásra való hajlam (cf = 10); túlkontrollált viselkedés (cf = 10). Konfigurációban értelmezhető még az énnel való elégedetlenség (cf = 20). A konfiguráció további elemei lehet a rajzba verbálisan projektált undor, averzió vagy ellenszenv, illetve az érzelmileg negatív alak ábrázolása is.

[...]