Színdominancia és formadominancia*

Képi alkotásokat szemlélve az egyik egészleges értékelési szempontunk, hogy vajon a színek vagy a formák dominálnak-e a képen (331. ábra). A színdominanciát arról ismerjük fel, hogy a kép nagyon színes, a színek határozzák meg és vezetik az alkotás létrejöttét. A színdomináns képeken a körvonal szerepe kisebb lesz, a formahatárok elmosódnak, nincsenek kirajzolt fekete kontúrok. A formadomináns képeken ezzel szemben a körvonal az elsődleges, a formák ábrázoló, valóságmegragadó szerepe a fontos. Tipikusan formadominanciáról árulkodnak a fekete-fehér rajzok, a grafikák, a tollrajzok, tusrajzok, metszetek stb. Színek is lehetnek a formadomináns képeken, ezek azonban alárendelődnek a formának és a körvonalnak, és inkább csak gazdagítják azok jelentését (mint amikor a gyermek kiszínezi a kifestőkönyvben nyomtatott fekete körvonalakat).

331. ábra

Formadominancia és színdominancia

A bal oldali színes rajz formadominanciáról árulkodik. Színt csak utólag vitt bele a rajzoló: a feketével meghúzott körvonalak hordozzák a kép lényegét (egy rajztanárnő emberrajza). A jobb oldali képen viszont a színfoltok határai alkotják a kontúrokat. A formák összemosódnak és méretükben, alakjukban alárendelődnek a színeknek (utcai festő alkotása Heidelbergben).

A színdominancia általános értelemben az érzelmileg irányított személyiséget jelzi, míg a formadominancia a racionálisan irányított személyiséget (vö. Minkowska típusaival is). Minél inkább elmosott, szabálytalan, kusza egy képi alkotás (kompozíció, ecsetvonások, a formák elhatárolása egymástól), annál inkább az érzelmi élet határozza meg az alkotó személyiségét, és minél tisztább, izoláltabb, rendezettebb a kép, annál racionálisabb a művész (vagy a tesztekkel vizsgált személy).

Ezek az általános szempontok nemcsak a pszichológiai tesztekre érvényesek, hanem műalkotások elemzéséhez is alkalmazhatók (például milyen rajzeszközt preferál egy művész, éles, tiszta formákat kedvel, tollal rajzol, eszmei mondanivalót akar-e kifejezni formai elemekkel, vagy absztrakt expresszionista módon engedi áramlani érzéseit és hangulatait).

[...]