Színhasználat a ház-, fa-, emberrajzokban*

Az egyes színek pszichodiagnosztikai értelmezésével ezen a helyen részletesen nem foglalkozunk[1]. Az itt bemutatott projektív rajzvizsgálat a kontrollált vizsgálati feltételek miatt csak grafitceruzát alkalmaz, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne használhatnánk . A színeket azonban felhasználhatjuk a ház-, fa-, emberrajzok vizsgálatához is. A módszert Hammer (1959) ismerteti; az alkalmazott sztenderd színes ceruzák (esetleg zsírkréták vagy filctollak) a következők: piros, kék, sárga, lila, narancssárga, zöld, barna, fekete. A színes ház-, fa- ember tesztet (HTP) a monokromatikus HTP után vesszük fel, lehetőleg ugyanazon alkalommal (332. ábra).

A színes ceruzarajz Hammer szerint a személyiség mélyebb rétegeit tárja fel, nagyobb mértékű stresszhatás mellett, mint a monokromatikus HTP. A színek teszthelyzetben való alkalmazása miatt az érzelmi ingerekre való reakciókat és toleranciát jeleníti meg. Sokszor látjuk, hogy a monokromatikus HTP-ben ábrázolt bizonytalan valóságkapcsolat a színek hatása alatt a személyiség kibillent egyensúlyi helyzetének őszintébb kifejeződését mutatja meg. A színes ceruzák asszociatív jelentésük miatt hajlamosak a felnőttekben a gyerekkori alkalmazkodási szintet előhozni, a gyermeki rétegek maradványait a felnőtt személyiségben.

332. ábra

Színes ház−, fa−, emberrajz teszt

Az ábrán 23 éves nő grafitceruzával, majd színes ceruzával készített HTP tesztje látható. A rajzoló örömmel használta a színes ceruzákat, színes rajzai részletesebbek, kidolgozottabbak, egyénibbek lettek, mint monokróm rajzai.

A HTP-ben elkülönítünk háromféle színhasználatot:

        normál színhasználat: a vizsgált személy meri használni a színeket, biztos, szilárd nyomással, határozottan, és megtartja magabiztosságát a monokromatikus  HTP után a színek érzelmi terhelése mellett is;

        a vizsgált személy csak feketét, barnát, sötétkéket használ: bizonytalan, szorongó, fél kinyílni, túlzottan óvatos;

        vad nyomás, morzsálódó színesek, diszharmonikus színegyveleg: a fokozott labilitás, kavargó érzelmek, harsány belső szükségletek, feszültség jelzése.

A felhasznált színek számának normatív értékei:

        háznál 3-5 szín,

        fánál 2-3 szín,

        embernél 3-5 szín.

Beszűkült színhasználatról beszélünk akkor, ha a személy lényegesen kevesebb színt használ, mint amit elvárnánk, vagy csak egyetlen színt alkalmaz. Hammer elemzése szerint a beszűkült színhasználat jelentése, hogy a személy képtelen megfelelően társas kapcsolatokat létesíteni, feloldódni bennük, érzelmileg felszínes, sekélyes marad a kötődése.

Az expanzív színhasználatot az jellemzi, hogy a személy a szokásosnál több színt használ, és azokat inadekvátan és a tartalommal meg nem indokolhatóan teszi. A reakció pszichológiai jelentése az inadekvát érzelmi kontroll (gyerekeknél az életkorral csökken a színhasználat kiterjedtsége).

A színes ceruzák nyomáserősségét vizsgálva, négyféle színintenzitást különíthetünk el:

        empátiás intenzitás: adekvát színhangsúly egy adott motívumon vagy annak részletén; normál, flexibilis, egészséges személyek alkalmazzák;

        feszültség okozta intenzitás: a vizsgált személy a motívumot ismételten és feleslegesen átsatírozza, megerősíti a színnel; jelentése feszültség, szorongás;

        diszharmonikus intenzitás: konvencionálisan össze nem illő, elütő, disszonáns színek alkalmazása;

        nyomáserősség-intenzitás: rosszul alkalmazott, túlzottan erős nyomaték a színes ceruzákkal; Hammer szerint értelmi fogyatékosok és organikusok, valamint agresszív pszichopaták és paranoidok alkalmazzák.

A színek realisztikus kiválasztása a valóságérzék működését tükrözi. A tipikus, konvencionális színezésű házrajzban a falak, az ajtó és az ablakkeretek feketék vagy barnák, a tető piros, a kémény fekete, barna vagy piros, a füst fekete vagy barna. A farajzban a törzs és az ág fekete vagy barna, a levelek zöldek, a gyümölcsök pirosak. Az emberrajzban a test körvonala fekete vagy barna, a haj fekete, barna, sárga vagy piros, a szem fekete, barna vagy kék, a száj fekete vagy piros, a ruha és a cipő színe pedig bármilyen lehet.

A konvencionális színválasztáson túlmutató színhangsúly pszichológiai jelentést hordoz. A vörös és sárga színek dominanciája például spontánabb, oldottabb, felszabadultabb rajzokban figyelhető meg, mint a kékek és zöldek hangsúlya, amely inkább a kontrollált viselkedéshez kapcsolódik. A fekete és barna preferenciája a gátlással, represszióval, regresszióval áll összefüggésben. Mérei (1988) szerint a Lüscher-teszt klinikai értelmezésében a fekete a neurózis, a vörös az infantilizmus preferált színe, a kék jól kontrollált érzelmeket, a lila affektív anomáliákat, a zöld kiegyensúlyozott kapcsolatokat jelez. [...]