A színhasználat, mint egész pszichológiai értelmezése*

A színhasználat értelmezéséhez felnőttek és gyermekek képi alkotásaiban is mindenekelőtt azt vizsgáljuk meg, milyen összhatást kelt a rajz: vidám, meleg, világos, tiszta színeket tartalmaz (333. ábra), vagy sötét, komor, feketék és szürkék dominálnak benne? Harmonikus vagy diszharmonikus-e? Az előbbiek nagyon általánosan az egészségesek rajzait, az utóbbiak a disztímiát, depressziót, a pszichopatológiát jelzik.

333. ábra

Egészséges színhasználat gyermekrajzban

Az egészséges gyermekek rajzai sokféle színt tartalmaznak, és főként az élénk, tiszta színeket kedvelik: a pirosat, a sárgát, a narancssárgát, az élénk kéket, a lilát, a rózsaszínt.

A projektív rajzok színhasználatának jellemzéséhez Sehringer (2005) a következő leíró fogalmakat javasolja:

a)    Gyenge színvonal: sápadt, vértelen, híg, kiszikkadt, átlátszó, fakó, üveges, odalehelt, kopár, hideg, csontos, hűvös, élettelen, levegős, lanyha, lágy, keskeny, pókhálószerű, vonalas, lebegő, kiszáradt, törékeny.

b)    Érett színhasználat: virágzó, életerős, széles, sűrű, sötét, színes, finom, visszafogott, világos, dús, világos, erőteljes, világítóan plasztikus, precíz, feszes, tiszta, lédús, telített, melegséget sugárzó, jóleső.

c)     Zavaros színhasználat: pislákoló, vastagon felvitt, komor, tompa, lobogó, foltos, vibráló, tapadós, pecsétes, korhadt, esetlen, primitív, nyers, ragacsos, fülledt, rideg, életlen, homályos, buja, tisztátalan, fátyolos, elkent, szétfolyt, ágas-bogas.

[...]