A projektív rajzvizsgálat szótára*

A projektív rajzvizsgálatban speciális értelemben használunk néhány terminust. Az alábbi lista ezeknek a kifejezéseknek a magyarázatát tartalmazza. Nem szerepelnek benne az általánosan használatos pszichológiai és pszichiátriai szakkifejezések, amelyek meghatározásai máshol is megtalálhatók. Egyes esetekben megadjuk a speciális terminusok idegen nyelvi megfelelőit is. A dőlt betűs kifejezések más címszavakra utalnak.

 a b c d   e f g   h i j   k l m   n o p   r s sz   t x v

tartalmi−szimbolikus elemzés Az itemanalízis egyik formája, amely a „mit ábrázolt” kérdésre ad választ. Az értelmezés egyaránt kiterjed a megfigyelhető és a vizsgált személy által is felismerhető (a) manifeszt tartalomra, valamint (b) a látens tartalomra. (lásd még formai−szerkezeti elemzés)

teljesítményaspektus (Leistungsaspekt) A rajz kommunikációelméleti elemzésében Sehringer (1999) által kidolgozott fogalom, amely kifejezi, hogy milyen grafikus teljesítményre képes a személy és milyen kognitív kapacitással rendelkezik. A hétlépéses mintázatelemzési rendszerben a teljesítményaspektus alapján különbözhetnek a rajzok egyszerű mennyiségi (például hány vonalat rajzolt), illetve minőségi szempontból (idetartozik például a rajzok formai differenciáltsága, a grafémarepertoár gazdagsága, vonalak összekötési stratégiája, az ábra szerkezetének logikája). (lásd még kommunikációs folyamat a rajzban, kifejezési aspektus, közlési aspektus és önkifejezési aspektus)

tematikus sztereotípia Adott rajztémán belüli változat, amely megformálása egyedi, tartalmilag mégis csoportba, kategóriába rendezhető típust, altípust, máshonnan készen vett ötletet ábrázol. (lásd még sablon, séma, szakmai válasz, sztereotípia, perszeveráció)

térhasználat A térhasználat formai elemzési szempont, amely a rajz pozícióját írja le a lapon, figyelembe véve a motívum méretét is. A két szempontot csak együtt elemezhetjük. A térhasználat leírását végezhetjük szimbolikus térsémákkal (grafológiai eredetű megközelítés), térbeli mintázatokkal (Kellogg, 1969) vagy számítógépes súlypontelemzéssel (Vass, 1996a, 1997a, 1999a, 1999b, 2003a).

téri és idői közelség elsőbbsége A szimbólumelemzés három alapszabályának egyike, amelynek alapján prioritást kell adnunk a térben vagy időben távoli jelentések helyett a saját kultúrára és korra vonatkozó szimbolikus jelentéseknek. (lásd még saját asszociációk elsőbbsége, megkülönböztető attribútumok elsőbbsége)

térséma A képi teret függőlegesekkel és vízszintesekkel (általában 2x2 vagy 3x3 részre) felosztó „térkép”, amelyben az irányoknak és a részterületeknek önálló jelentése van. A projektív rajzvizsgálatban a térsémák a fatesztben a legkidolgozottabbak. Az egyes részterületekhez a grafológiából átvett szimbolikus jelentések tartoznak (Koch, 1949/1967; Bolander, 1977; Süle, 1988), amelyek értelmezése gyakran a signes fixes teoréma szerint történik, és specifikus jelentésadáshoz vezet. A projektív rajzok téri elhelyezését igen sok empirikus tanulmány is vizsgálta (részletesen áttekinti: Vass, 2003a, 146−164. o.), amelyek sok esetben egyszerűbb és közvetlenebb magyarázattal szolgálnak a téri pozíció pszichológiai értelmezéséről, mint a hagyományos térszimbolika. A térsémák használatakor fennáll a mindenre ráhúzható általánosságok (vö. Barnum-effektus és halo-effektus) és a spekulációk veszélye, ezért fokozottan figyelni kell a szimbólumelemzés három alapszabályának betartására.

tervezési rutin Van Sommers (1984) kifejezése arra a megfigyelésre, hogy a rajzok bizonyos értelemben előre determináltak, irányítottak és szabályozottak az alapul szolgáló, a rajzot létrehozó rajzmozgások biomechanikai és ökonómiai meghatározottsága miatt. Ezek a mozdulategységek olyan begyakorlott készségekké állnak össze, amelyek automatikusan, gondolkodás nélkül hozott döntésekként ismerhetők fel meg a rajzolási folyamatban. Tervezési rutint tehát akkor használunk, ha a rajzot már sokszor kiviteleztük, és mindig ugyanazon a módon. Az ilyen tervezési rutinok univerzálisak, még jobbkezesek és balkezesek között is csak kevés eltérés lehet közöttük. A tervezési rutinok két típusa a kivitelezési szabály és az ökonómiai szabály. (lásd még dinamikus interaktivitás, mozgásterv, feltételes mozgásterv, ábrázolási döntés, produkciós stratégia, motoros program)

testi nárcizmus lásd nárcizmus

tesztviselkedés A rajzviselkedés egy típusa a hétlépéses mintázatelemzésben, amely a következő reakciókat foglalja magában: fokozott figyelmi bevonódás; felszínes együttműködés; vizsgálatvezető véleményének manipulálására tett kísérlet; hanyag, gondatlan rajzolás; összecsapott rajzi produktum készítése; egyedüllét igénye rajzoláskor; szokatlanul domináns viselkedés; aggraváció; szimpatikus aktiváció; rajz megcsonkítása; az instrukció vonakodva követése; a rajzolás visszautasítása; instrukció követésének képtelensége; szokatlan kimerülés.

threading A kifejezés arra vonatkozik, hogy a rajzolás során a vonalakat folytatólagosan illesztjük egymás mellé, „mintha egy fonalat terítenénk ki” (Goodnow, 1977, 87. o.), és az egyes vonalszakaszokat összekapcsoljuk anélkül, hogy eltolódna az előzetesen megrajzolt vonal végpontjától a rákövetkező vonal kezdőpontja. (lásd még ballisztikus kezdés, folytatólagos horgonypont, rögzített horgonypont)

torque tendencia (torque irány) Egy sajátos készítési szabály, amely a kör vagy ellipszis rajzolásának irányát határozza meg. Blau (1977) hívta fel arra a figyelmet, hogy felnőtteknél a kör rajzolásának szokásos iránya az óramutató járásával ellentétes mozgás; Blau az óramutató járásával megegyező, ritka rajzolási irányt nevezte el torque-nak. Ez nem csak papírra rajzolt kör esetében figyelhető meg, hanem egyszerűen a levegőbe rajzolt körnél is. A kört a gyerekek az írástanulás előtt az óramutató járásával megegyező irányban rajzolják, utána azonban az óramutató járásával ellentétes, szokásos irányban. Jobbkezes, egészséges felnőtteknél a torque tendencia gyakorlatilag nem fordul elő, a balkezeseknek azonban kb. 40 %-ában megjelenik. A torque független a nyelvi lateralizációtól és a nemtől.

transzformált reprezentáció Az ikonikus ábrázolás egyik típusa, melyben a rajzoló szándékosan elszakad az analóg hasonlóságtól, és a valóságban nem létező módon mutatja be a rajz témáját. Példa erre az egyvonalas fa, a pálcikaember, a sematikus medve, nyúl vagy cica, az ovális körvonallal rajzolt hal, vagy a sablonos rajzfilmfigura. (lásd még analóg reprezentáció)

transzparencia Átlátszóság, azaz a rajz olyan vonalakat tartalmaz, melyek a valóságban nem volnának láthatóak, mert más motívum elfedné őket. Az ilyen képeket a gyermekrajz−irodalom röntgenképeknek is nevezi. A hétlépéses mintázatelemzésben eltérő pszichológiai jelentése miatt elkülönítjük a transzparens ruházatot (amikor kidolgozott rajzokban ruha alatti testrészeket ábrázol a vizsgált személy), valamint a belső szervek ábrázolását az általános transzparenciától, amely primitívebb ábrázolásokat is jellemezhet. A transzparencia a gyermekrajzban életkori jelenség, az ideovizuális ábrázolás és az intellektuális realizmus kísérőjelensége. A transzparencia leggyakoribb esetei a házfalon át látható belső szerkezet és az emberalak ruhájának, testrészeinek ábrázolásakor megjelenő transzparencia.

tulajdonságlista (konfigurációban) A rajzi jelenségek csoportja, vagy másként rajzi változók mintázata, amely a konfiguráció „látható”, azaz megfigyelhető részét képezi. A megfigyelt mintázatból következtetünk a „nem látható” részre, azaz a pszichológiai jelentésre. A rajzi jelenségek nemcsak grafikus változókat tartalmaznak, hanem a vizsgált személy alapvető háttéradatait, a betegségtörténet releváns elemeit, a rajzolás folyamatjellemzőit, a rajzoló saját rajzára vonatkozó értékelését, gondolatait és érzéseit, a rajz egészleges jellemzőit, valamint formai−szerkezeti, tartalmi és stilisztikai sajátosságait. (lásd még bizonyossági tényező)

vakdiagnózis Egyetlen információforrásra épülő diagnózis, például rajz értelmezése kizárólag a grafikus rajzi fenomenológia alapján, figyelmen kívül hagyva az anamnézist, az aktuálgenezist, a rajzviselkedést és a kontextus más elemeit.

verbális projekció A rajzviselkedés részeként a vizsgált személy szóban elhangzó közlései a rajzolás előtt, közben vagy után. Ez lehet megjegyzés a rajzzal kapcsolatban, vagy olyan történet, ami a rajzolónak eszébe jut. Beletartoznak azok a válaszok is, amelyeket a kérdőívekre kapunk, tehát minden szóbeli közlést verbális projekciónak tekintünk, amely a projektív rajzvizsgálati helyzettel kapcsolatos.

vizualizálási technika Az intuitív elemzés egyik módszere a hétlépéses mintázatelemzésben, amelyben elképzeljük, hogy a rajz életre kel, és az ábrázolt motívum nem a lapon van, hanem megjelenik a térben (Harrower, 1964). Az elemzés során megfigyeljük első, spontán benyomásainkat (például milyen nagyságban jelenik meg a motívum a térben, hol bukkan fel, mozog-e, interakcióba lép-e velünk).

 a b c d   e f g   h i j   k l m   n o p   r s sz   t x v

*Szemelvény, a teljes szöveg megtalálható: Vass, Z. (2006). A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai. Budapest: Flaccus.