Mit kell feltétlenül megkérdeznünk a rajzolótól?*

A rajzokat sohasem önmagukban értelmezzük, hanem összefüggésbe helyezve és keletkezési körülményeiket ismerve. Ehhez hozzátartoznak olyan adatok is, amelyeket a vizsgált személytől kell megkérdeznünk.

Mindenképpen meg kell kérdeznünk a következőket (185. ábra):

  Mit kell mindenképpen megkérdeznünk?

185. ábra

Amit feltétlenül meg kell kérdezni a vizsgált személytől

Fontos szabály, hogy rajzolás előtt és közben nem szabad semmilyen formában sem befolyásolni a rajzolót. Minden kérdésre semleges, nem irányító válasszal felelünk (például „ahogyan Ön gondolja”, „ahogyan szeretné”, „ezt Önre bízom”). Ha vizsgált személy ezzel nem elégszik meg, el is magyarázhatjuk neki, hogy nem szeretnénk befolyásolni őt semmilyen módon rajzolás közben, de minden kérdésére szívesen felelünk majd akkor, ha elkészült a rajz (a kérdések többsége persze aktualitását veszti akkorra).

Sok vizsgált személy kezdeményez beszélgetést rajzolás közben. Ezt tesztviselkedéses reakcióként jelöljük, részt vennünk azonban nem szabad a társalgásban, mert akaratlanul is befolyásolhatjuk a rajz alakulását. A kapcsolatteremtési és önkifejezési szándékot azonban nemverbális módon fogadjuk el és értékeljük (ezt megtehetjük például mosolygással, „hümmögéssel”).

A rajzolás befejezése után a megbeszéléshez teremtsünk kellemes, oldott, elfogadó, barátságos atmoszférát. Gesztusaink, hangunk legyen bátorító, elfogadó (sokan szégyellik a rajzot és csak így oldódnak fel eléggé a beszélgetéshez). Ha nem jut idő a rajzvizsgálat után közvetlenül a megbeszélésre, akkor nyugodtan elhalaszthatjuk a következő alkalomra is, a rajzoló emlékezni szokott a rajzokra, és ugyanúgy tud válaszolni kérdéseinkre, mintha azonnal kérdeznénk, és szívesen fogadja a kérdéseket, mert ezzel azt jelezzük, hogy komolyan vesszük őt és rajzait.

Az emberek általában képesek arra, hogy az utóteszt során kérdéseinkre válaszoljanak. Optimális esetben a vizsgált személy képes a szabad asszociációra, a játékos képzetszövésre. Ha indokolt, akár arra is kérhetjük a vizsgált személyt, hogy találjon ki egy történetet a lerajzolt motívummal. Az emberek eltérnek azonban abban, hogy mennyire szívesen mennek bele ebbe a kötetlen beszélgetésbe. Vannak, akik alig várják, hogy elmondhassák, mit rajzoltak; mások csak az igen-nem kérdésekre tudnak válaszolni; de az is előfordul, hogy sejtelmesen mosolyogva azt gondolják, hogy „átlátnak a pszichológus naiv kérdésein”.

Az utóteszt során tesztviselkedéses reakciónak tekintjük, ha valaki mereven elutasítja a választ (rövid, vonakodó válaszok), kritikát fogalmaz meg (önkritika, helyzeti kritika, elégedetlenség a rajzzal), vagy nem képes a megfelelő szimbolizációra (konkretizálás, bizarr válaszok).

Törekedjünk arra, hogy kérdéseinkkel ne sugalljuk a választ. Kerüljük el például, hogy megnevezzük az adott  motívumot vagy rajzi részletet (182. ábra), inkább ujjunkkal mutassunk rá, és várjuk ki, milyen szót választ majd a rajzoló megnevezésként. Kérdezzünk kedvesen, de a lehető legegyszerűbb szavakkal (például „Mi ez itt?”, „Mit rajzolt ide?”)

 182. ábra

Mindig kérdezzük meg a szabadrajz címét

A rajzokra ránézve sok esetben nem derül ki a rajzoló ábrázolási szándéka. Balra fent: „Bakelitlemez” (22 éves nő szabadrajza). Jobbra fent: „Metróalagút” (24 éves férfi). Balra lent: „Kristálygömb” (18 éves nő). Jobbra lent: „Sötét cső”. A vizsgált személy  hosszadalmasan és gondosan satírozta a cső belsejét. „Ha belenézel, sokáig csak sötétet látsz, aztán hirtelen a világosat. Ez nagyon jó.” Elmondta, hogy nagyon szeret csőbe nézni. Először Dávid-csillagot szeretett volna rajzolni, aztán meggondolta magát: „ha te nem vagy zsidó, nem akarlak ezzel megbántani.” (21 éves férfi).

Fontos szabály, hogy kérdezzünk meg mindent, amit nem értünk a rajzokon (183. ábra) vagy a vizsgált személy viselkedésén. Kérdéseink egyik célja, hogy megértsük a rajz egyes részeit, amelyeket a grafikus kifejezés nem mutat elég világosan. Álljunk ellen azonban a kísértésnek, hogy rajzolás közben rögtön rákérdezzünk az érdekes részletekre, és annak is, hogy értelmezzük a rajzot. Kérdéseinket kizárólag az utolsó rajz elkészítése után tegyük fel!

183. ábra

Kérdezzünk rá minden részletre, amit nem értünk

A rajzok egyes részleteinek ábrázolása félrevezető is lehet: időnként másnak látszik, mint amit a rajzoló ábrázolni szeretett volna. A bal oldali rajzon a törzs közepén látható folt nem odú, hanem levágott ág (20 éves nő) . Mellette 21 éves, balkezes nő farajza látható, amelyen a vizsgált személy szokatlanul sötétre satírozta az odút. „Fát nem tudok rajzolni” mondja, majd 25 percig rajzolja a fát. „Az odúban mókusok laknak, nekik ad menedéket, védelmet. Csak azért ilyen sötét, mert beárnyékolja a fa.”

Amikor már mindent megkérdeztünk, amire kíváncsiak voltunk, hagyjuk még a vizsgált személyt szabadon beszélni, ha akar (például „Mit szeretne még hozzáfűzni a rajzokhoz?”).

Ha a vizsgált személy beszélgetés közben ki szeretné még egészíteni a rajzot, akkor ezt megengedjük, de feljegyezzük a reakció tényét (lásd: új vonalak hozzáadása a már befejezett rajzhoz) és azt is, hogy mit rajzolt még hozzá.

A válaszokat jegyezzük fel szó szerint egy külön papírlapra vagy a rajzok hátoldalára (ez utóbbi módszer előnye, hogy a szóbeli kommentárok később is együtt maradnak a rajzzal). Időnként arra is szükség lehet, hogy saját kérdéseinket is szó szerint lejegyezzük (184. ábra).

  Melyek az utóteszt legfontosabb szabályai?

184. ábra

Az utóteszt legfontosabb szabályai

A megbeszéléshez használhatunk űrlapokat is (2. és 3. melléklet).

Az űrlapok közül jól használható Buck kérdőíve a ház-fa-ember teszthez, valamint Machover űrlapja az emberrajzhoz (mindkettő megtalálható a Mellékletben). Buck kérdőívével az alábbiakban részletesebben is foglalkozunk, előtte azonban tekintsük át, melyek az általunk használt ház, fa, állat, ember- és szabadrajz-tesztben a legfontosabb kérdések.

Gyermekrajz esetén sokkal többet kell kérdeznünk, mint felnőttek rajzait vizsgálva, mert fokozottan érvényes, hogy a rajz a cselekvésnek csupán egy fragmentuma (ahogyan Sehringer fogalmaz), és kizárólag összefüggésbe helyezve válik értelmezhetővé.

Az alábbiakban áttekintjük, hogy az irodalom szerint mit érdemes megkérdezni a különböző tematikus rajzokban: a házrajzban, a farajzban, az állatrajzban, az emberrajzban, a szabadrajzban és a  családrajzban. A legrészletesebb verbális elemzés Buck HTP kérdőívében található, ezzel azonban nem itt foglalkozunk, hanem a következő fejezetben.

Házrajz

Érdekes nézőpontot képvisel és a gyakorlatban is jól használható  Leibowitz (1999) pszichoanalitikus orientációjú, énpszichológiai megközelítése. A módszert részletesen „Az énpszichológiai szimbólumelemzés a rajzvizsgálatban” című fejezetben mutatjuk be, itt csak az utóteszt szempontjait ismertetjük. A házrajzban két kérdést tart Leibowitz szükségesnek: (1) „Ki lakik a házban?” és (2) „Milyen érzései vannak Önnek ezzel kapcsolatban?”. Az első kérdés segít annak eldöntésében, hogy az én vagy a selfobjekt minőségei jelennek-e meg a házban. A második kérdésre adott válaszban megjelenő pozitív érzelmek összefüggésben vannak az optimális self és selfobjekt-reprezentációval, a negatívak azonban ambivalens selfobjekt-élményekre és gyakran depresszióra utalnak. Más szerzők (például Buck) számos más kérdést is szükségesnek tartanak; ezekkel a HTP kérdőív megbeszélése során foglalkozunk.

Farajz

A fáról a három legfontosabb kérdés az énpszichológiai elemzésben: (1) Hány éves a fa?, (2) Élő-e fa?, (3) Milyen évszakban van a fa? Az életkor a saját (vagy a selfobjekt) relatív érettségének szubjektív érzését fejezi ki. Optimális esetben nem tér el öt évnél többel a fa életkora a vizsgált személy életkorától. A legalább öt évvel fiatalabb (vagy facsemetének, nagyon fiatalnak nevezett) fa az érettség érzésének hiányát, a legalább ugyanennyivel idősebb (vagy annak nevezett) fa a szubjektíven tapasztalt érettséggel összefüggő szorongást jelzi, melyet a személy megpróbál kompenzálni. A nagyon öreg, 100 éves vagy idősebb fák kompenzációra és depresszióra való hajlamra utalhatnak.

A szimbolikus elemzés szerint a részben vagy teljesen elpusztult fa, vagy a fa élő állapotával kapcsolatos bizonytalanság a vitalitás csökkenésére és depresszió veszélyére hívhatja fel a figyelmet. Az évszakok közül a tavasz a reményteli várakozással függhet össze, a nyár a vitális életerő optimális tapasztalásához, az ősz az érés, érettség, de ugyanakkor az optimális vitalitás csökkenésének „keserédes tudatához” kapcsolódhat. A tél a self bezárulását, az eredménytelenség érzését és a depresszió lehetőségét mutathatja. A karácsonyfa lehet a fentiek kompenzálásának kísérlete, amelyhez regresszív és dependens vágyak társulnak. Meg kell azonban kérdezni a rajzolót arról is, hogy az aktuális évszak befolyásolta-e válaszában.

Állatrajz

Az állatrajzban az (1) állat nevét és (2) életkorát kell kérdeznünk. A nevet (pontosabban állatfajt) az állat típusának értelmezéséhez használjuk fel. Írassuk rá a klienssel a rajzra, hogy milyen állatot rajzolt, így saját kézírásával, saját szavaival kerülj rá az állat megnevezése a lapra! Ezzel a módszerrel az írás és a  rajz téri elhelyezésének viszonyát is értelmezhetjük. Érdekesség, hogy gyakran hét év felel meg az állat életéből egy emberévnek. A három és kilenc év közti állatok, valamint a felnőttnek nevezett állatok sok esetben a primitív késztetések feletti érett kontroll tapasztalataival függenek össze; a három évnél fiatalabb állatok vagy az állatok kicsinyei az érettség belső tapasztalásának hiányát jelezhetik, valamint a regresszió lehetőségét a primitív affektusok és viselkedés kontrollálása tekintetében. A kilenc évnél idősebb, vagy öregnek, idősnek nevezett állat a primitív affektusok és a hozzájuk kapcsolódó viselkedés kifejezésének csökkent képességét mutathatják, amely énbeszűkítéssel és depresszióval járhat együtt.

Emberrajz

Az emberrajzoknál meg kell kérdeznünk, hogy kit rajzolt a vizsgált személy. Gyermekrajzban az ábrázolt figura kiválasztása Koppitz (1968) vizsgálatai szerint azt mutatja meg, hogy az adott helyzetben ki a gyermek számára legfontosabb személy. Ez leggyakrabban a gyermek maga, de nem minden esetben. Az ellentétes nem rajzolása elsőként így nem feltétlenül a nemi identifikációval áll kapcsolatban, hanem azzal, hogy ki foglalkoztatja a gyermeket pozitív vagy negatív értelemben a legjobban. Amit a gyermek a lerajzolt figuráról elmond, azt a reprezentált személyre kell vonatkoztatnunk; ha a rajz önarckép, akkor a gyermekre, ha másnak a portréja, akkor az ábrázolt másik személyre. Az ábrázolás módja (formai−szerkezeti értelemben) azonban akkor is a gyermekről magáról szól, amikor más személyt választott tematikusan. Amikor spontán módon vagy nyitott végű kérdésekre válaszolva történetet mesél a gyermek a rajzról, a történet tartalma legtöbbször explicit vágyteljesítés.

Felnőttek emberrajzaiban Machover (1949) a szabad asszociációk kiindulópontjául a következő kérdéseket javasolja (lásd a 3. mellékletben): Mit csinál ez az ember? Hány éves? Milyen a családi állapota? Gyerekei vannak? Kivel él? Kihez kötődik a legjobban? Testvérei vannak-e? Milyen munkát végez, mit dolgozik? Iskolái? Ambíciói, tervei, vágyai? Okos-e? Erős-e? Egészséges-e? Milyen a megjelenése? Melyik a rajz legjobb része? A legrosszabb része? Mi idegesíti, bosszantja fel? Mire gondol most? Jókedvű vagy szomorú? Milyen félelmei vannak, mitől fél? Mi szokta dühíteni, mi mérgesíti fel? Mire vágyik a legjobban? Mi a jó benne (tulajdonság)? Mi a rossz benne? Főleg egyedül szokott lenni vagy másokkal? Mások szerint milyen? Bízik-e az emberekben? Fél-e, tart-e tőlük? Milyen a kapcsolata feleségével, szüleivel? Kire emlékezteti Önt? Szeretne-e hasonlítani hozzá?

Mindig kérdezzük meg az emberalak nemét, mert nemcsak a pálcikaembernél és más, egyszerű sémáknál lehet nehéz megállapítani, hanem még differenciált rajzoknál is érhetnek minket meglepetések (186. ábra).

186. ábra

Mindig kérdezzük meg az emberalak nemét

Vajon férfit vagy nőt ábrázolnak-e a fenti rajzok? A feladat azért nehéz, mert az ábrázolt figura neme időnként még a differenciált rajzokban is felismerhetetlen. Megoldás: A bal oldali rajzot 19 éves nő készítette: a rajz férfit ábrázol. A jobb oldali ábra 31 éves nő emberrajza. Neme megállapíthatatlan és a vizsgálat során sem derült ki, hogy férfi vagy nő-e (másik, hátat fordító, szintén nemtelen emberrajzát lásd a 126. ábrán).

Az emberrajzban Leibowitz szerint öt kérdést kell feltennünk, amelyek az identitásra, az életkorra, a viselkedésre, a gondolkodásra és az érzelmekre irányulnak:

1.   Gondolt-e valakire, amikor rajzolt? (Emlékezteti-e valakire a rajz?)

2.   Hány éves ez az ember?

3.   Mit csinál?

4.   Mit gondol magában?

5.   Hogy érzi magát?

Az énpszichológiai elemzés szerint az első kérdésre adott válasz megmutatja, hogy értelmezéseink alapvetően az énre vagy egy meghatározott selfobjektre irányuljanak-e. A rajzolóval ellentétes nemű figura általában a megfelelő nemű selfobjektet képviseli, azonban saját nemű alak is jelentheti a selfobjektet, különösen, ha a rajzoló konkrét személyt említ az utótesztben.

187. ábra

Az anya ábrázolásai

Szabadrajz

A szabadrajzban kérjük meg a vizsgált személyt, hogy adjon címet a rajznak, és (az állatrajzhoz hasonlóan) írja rá saját kezűleg a lapra! A betűk mérete, az írás térfoglalása és viszonya a rajzhoz újabb adatokat ad hozzá a rajz megértéséhez. Feltétlenül kérjük meg a vizsgált személyt arra is, hogy saját szavaival mondja el, mit ábrázol a rajz! Ha a helyzet megengedi, kérdezgessük még arról, hogy szokott-e máskor is ilyet rajzolni, mit jelent neki mindez, szerinte mihez kapcsolódik, mivel függhet össze? Mivel ez a sorozat utolsó rajza, ezért itt már szabadabban kérdezősködhetünk arról is, hogy a rajzoló szerint mit jelent a rajz, és miért éppen ezt rajzolta.

Családrajz

Családrajzoknál kötelezően meg kell kérdeznünk, melyik figura kit ábrázol; elvarázsolt családrajzban és állatcsaládrajzban emellett azt is, hogy milyen állat vagy tárgy lett a családtagból (lásd a keretes részt); kinetikus családrajzban, kinetikus állatcsaládrajzban és kinetikus iskolarajzban pedig a fentiek mellett még azt is, hogy mit csinál éppen a családtag.