Az ábrán hétéves kislány emberrajza látható, amelyben filmfelvétel segítségével megjelöltük a vonalak irányát és sorrendjét. Az eredeti rajzot a 98. ábra mutatja be. Noha a vonalak rajzolási sorrendje és iránya sok esetben megfelel a készítési szabályoknak, teljesen mégsem magyarázható velük, mert a motívum  és egyes részeinek jelentése, illetve struktúrája is befolyásolja a rajzfolyamatot.

 99. ábra

Emberrajz vonalszekvenciája

A rajz vonalainak összekötési stratégiája elsősorban a folytatólagos horgonypont elvét követi. A rögzített horgonypont és a ballisztikus kezdés csak nyomokban fordul elő, ami megfelel Nihei életkori normáinak.

A királylány rajzában valamennyi kör rajzolási iránya az elvárásoknak megfelelően az óramutató járásával ellentétes irány (1, 7, 8, 10, 11, 12, 13-as számú körök). A rajzoló minden kört a legfelső ponton (a 11, illetve 12 óra pozíciójában) kezdett el rajzolni. A cselekvés grammatikáját, azaz a fentről lefelé rajzolás szabályát követi a királylány haja mindkét oldalt (3, 4), az orr (6), az egyetlen, gyors vonallal megrajzolt testkontúr (14), a két kéz (15, 16), a két cipő (17, 18), a ruha redőinek első három vonala (19, 20, 21) és haj hullámai jobboldalt. Goodnow balról jobbra rajzolási szabályának megfelelnek a felső hajtincsek (2), a száj (5) és a talajvonal (33).

Ellentmond azonban a cselekvés grammatikájának az alulról felfelé rajzolt korona (11), a ruha másodjára rajzolt redői (22-25), a bal oldali hajhullámok (30-32) és a retikül pántja (34). Jobbról balra rajzolt vonalat nem találunk a rajzban.

A ruharedőknek az elvárásokkal ellentétes irányát megmagyarázza azonban a Nihei által leírt folytatólagos horgonypont elve: a 21-es számú, lefelé tartó vonal után, annak végpontjának folytatásaként kezdte el a kislány a 22-es vonalat felfelé húzni. A többi felfelé tartó vonal (23-25) pedig a 22-es mozgásprogramját ismétli (vö. Meulenbroek, a párhuzamosok domináns rajzolási tendenciája). A haj vonalainál hasonló törvényszerűségre bukkanhatunk.

Ballisztikus kezdéssel jöttek létre az arcrészek (főként a száj és az orr), azonban támpontot adott a vonalak pozicionálásához az arckontúr. Valójában a ballisztikus kezdés egyetlen helyen jelenik meg tiszta formájában: a talajvonalban, amelyet messze kellett elkezdeni a cipő alsó részétől, és a hullámvonallal „el kellett találni” a cipőtalp kontúrját. A feladat sikeres megoldása pontosan irányított mozgásprogramra utal.

A már megrajzolt vonalból történő kiindulás elvét követik a felső hajtincsek, a bal és jobb oldali hajkontúr, a korona, a testkontúr, a kezek és a lábak.

Az „először az alapstruktúra és utána a részletek” elvét (van Sommers) követi tulajdonképpen a fej körvonalának, majd az arcrészeknek az ábrázolási sorrendje, a törzskontúr, majd a kezek-lábak megrajzolása, illetve a retikül körvonalának, és utána a lepkedísznek az ábrázolása.

A páros sorrend elvét, azaz a páros részletek balról jobbra haladó ábrázolásának elvét (Goodnow) követi a haj két oldala, a kezek, a cipők és a korona díszei.

A retikül alulról felfelé rajzolt pántja talán a rögzített horgonypont anticipációját mutatja a mozgástervben, mert a táska későbbi vonalai is ugyanazon pontból indulnak (34, 35). Ebben a hipotézisben azonban nem lehetünk bizonyosak: komplex ábrák esetén a készítési szabályok az ábra egyedi szemantikai értelmezése miatt elveszthetik érvényességüket (lásd alább).

A produkciós stratégiát elemezve a chunking (van Sommers) az egészségesekre vonatkozó elvárásoknak megfelelően, a formák természetes logikája szerint ment végbe (fejkontúr és arcrészek, törzskontúr és végtagok, végül a járulékos elemek). A motívumválasztás (lásd ábrázolási döntések a kognitív modellben) a „királylány”, ami a kislányok gyakori motívumaként a kivételezett helyzet iránti igényt jelezheti.